magam, aztán meg az egész családot, ugyanis rosszul lettem, miközben ketten voltunk itthon L-lel. Nagyban teregettem, L a pihenőszékben gügyörészett, mikor észrevettem, hogy a jobb szememmel nem látok rendesen. Furcsa fényes alakzat volt a látómezőm közepén és szédülni kezdtem. Ittam gyorsan vizet, ettem pár szem csokit, kihúztam a kulcsot a zárból, írtam üzenetet Zebulonnak, majd lefeküdtem L mellé a padlóra pihenni. Úgy voltam vele, hogy ha érzem, hogy rosszabb lesz, akkor berakom a kiságyba L-t, és felhívom Zebut. Nem akartam feleslegesen hazarángatni, mert tudtam, anyum úgyis jön hamarosan. Végül jobban lettem egy olyan negyed óra múlva, annyira, hogy ki tudtam vinni L-t a konyhába megetetni (igen, elkezdtük a hozzátáplálást). Persze amikor anyu megérkezett, egyből kiszúrta, hogy valami nem százas. Jah, a híres (nagy)anyai ösztön, kéremszépen.
A vérnyomásom alacsony, állandóan olyan 93-98 között van, szóval tényleg nem vagyok százas. Majd’ egy hete méregetem, egyszer volt 103, miután L-lel mókáztam. Többet kell L-lel mókázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése