Tegnap volt hamvazószerda,

a nagyböjt kezdete. Még kamaszként csináltam csoki-böjtöt, aztán huszonévesen is, de idénre mást találtam ki. Részben mert amúgy is zavart régóta ez a dolog, részben mert Grapefruit példája is ráerősített, az idei böjt digitális platformra vándorol át. A cél: 40 napig kevesebb (és a reményeim szerint ugyanakkor tudatosabb) szörfölés olyan időrabló szem-rágógumi felületeken, mint Insta, Pinterest, 9gag és Face (le se írom, jelenleg mennyi képernyőidő ment el ezekre, a cél, hogy összességében a napi fél órára szorítsam), ÉS ezzel együtt - hogy azért legyen már köze az egésznek az Öreghez is! - minden nap elolvasom a BibOlKa alkalmazásban a napi és kiegészítő igét. Hát jah, a Biibliaolvasás még a hardcore templombajárós korszakomban sem volt az erősségem, de hátha sikerülne beépíteni az életembe.

Hagyományos éhezős-húsmentes böjt most nem jöhet szóba, mert... :) Mert végre eljutottunk oda, ahová eddig még sosem sikerült: hogy kettő csík piroslott a teszten. Azóta a vérvétel is megerősítette ezt, kaptam egy csomag receptet a dokitól, ő is vigyorgott, mint a tök, mondta, hogy kemény menet volt, de összehoztuk.  

A vicc az egészben, hogy most kezdődik csak igazából a kritikus időszak, amikor bármi megtörténhet (normál terhesség esetén is)! Ugye az a bizonyos rizikós első 12 hét... Most két hetesek és egy naposak. Jövő hét pénteken meg az első ultrahang lesz, akkor derül ki, hogy megvannak-e még, hányan vannak, jó helyen vannak-e. Mindenki kérdezi, hogy mit érzek, érzem-e, hogy terhes vagyok van-e, ami más, de egyrészt semmi, másrészt szerintem korai is lenne. Hányinger volt párszor, de az tuti a gyógyszerektől, mert beültetés előtt is volt :D 

Még nem teljesen fogtam fel, próbálom mondogatni magamnak, hogy szülők leszünk. Zebu nagyon aranyos volt, a reggeli tesztelés eredményét látva úgy ölelgetett, mint aki el se akar engedni. Azóta azon izgul, hogy ne legyenek vörösek (pedig az ő oldaláról van rá esély), meg hogy kettőnk beszarisága nehogy ötvöződjön - Zebu megfogalmazásában: nehogy uniót alkosson. Hát az mókás lenne! (Nem.) Persze nyilván ezek viccek, első körben ő is annak szorít, hogy minden rendben menjen. Nem tudjuk, mit szeretnénk amúgy: ikreket vagy hogy egy maradjon, mindkettőnek megvan az előnye-hátránya. Én most az ikrekre szavaznék, ha lenne befolyásom rá. :) Igen, sokkal nehezebb, de az engem állandóan körülugráló férjem (gyk Zebulon) mellett még itt van négy fő nyugdíjas nagyszülő és négy fő nagynéni-nagybácsi. Annak is más, akinek totál nincs segítsége.