Bababörit néztünk a neten

Zebulonnal, járóka vagy babakarám neveken is fut, ugye az a kis kerítés, amivel körbe lehet venni a kölköt és el lehet zárni az életére veszélyes dolgoktól.

Persze most is az volt, hogy mielőtt egyeztettünk volna a megfelelő típusról, mindketten ugyanazokat az elvárásokat fogalmaztuk meg: ne legyen alja, fából készüljön, lehessen több módon összerakni (mármint lehessen kisebb-nagyobb) és nyilván a funkcióját töltse be, azaz akadályozza meg, hogy a gyerek veszélyes helyekre mászkáljon.

Meg is találtuk a megfelelőt, olvasom a kis reklámanyagot róla, hogyaszondja: az össze- és szétszerelése g y e r e k j á t é k. 

Fáradtsági szintünket jelzi, hogy ezen fél percig hahotázva röhögünk L őszinte döbbenetére.

Aztán megállapodtunk abban, hogy ez esetben inkább nem rendeljük meg.

(Nyilván megrendeljük)

Elolvastam Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

 című regényét. 

Cselekményleírás a moly.hu-n.

Korábban még  nem volt szerencsém mágikus realista könyvekhez, hacsak Samarago nem számít. (Rágugliztam, annak számít.)

Elölről: Samaragón kívül nem olvastam mágikus realista regényt, így meglepő volt az a bizonyos macskás fejezet, kicsit bosszantott, hogy most akkor az egy macska vagy egy ember, de aztán szórakoztatni is tudott ez a helyzet. 

Sok érdekeset megtudtam az albán szokásokról, olyat is, amit nem akartam (igen, már megint a macska...). 

Tetszett a könyvben végigvonuló szimbolika (macska, kígyó), izgalmas volt agyalni, mi mit jelenthet, bár nem hiszem, hogy minden réteget sikerült megfejtenem, mást meg lehet, túlgondoltam. 

Egy nap volt elolvasni, köszönhetően L 1,5 órás délelőtti alvásának és az esti én-időmnek (supported by Zebulon). 

Hétvégén adom vissza Ben Eflektnek, aki Pierrtől kapta ajándékba, és úgy adta elő, hogy ez valami borzalom. :) Na, majd megbeszélem vele, mi nem tetszett. :D 

Vicc volt, nem beszélem meg vele, mert alig szoktunk tudni érdemben kommunikálni, hiába poccolunk oda hozzájuk minden második hétvégén. Amikor van egy szusszanásnyi időnk (= L-t Pierre altatja vagy játszik vele), akkor lelépünk vásárolni, nézelődni, sétálni vagy aludni. 

A nézelődés és a séta tárgyát lassan itt is felfedem. Most elég ennyi ködösítés. 

L pelenkáinak az elején

állatminta van, nyuszi, maci, elefánt stb. És szoktam mutatni neki, bár nyilván nem érti, nem foglalkozik vele, de legalább engem szórakoztat, hogy megtippelem a következő állatot és ezzel az információt L-lel is megosztom.

No, és a pelusos állatok között van koala is, és rendszeresen úgy adom elő L-nek, hogy a pisijére most Lump úr, a koala fog vigyázni, mert ennyire vicces vagyok. (Nem.)

Erre egyik nap mit hallok Zebulontól, miközben egy koalás body-ba öltözteti L-t?

“Koalalumpúúúúúr!” 

Mátés álom. Homályos. Arra emlékszem, hogy  Állatorvos (ősz bácsi, tapasztalt vén róka) mutatja neki (nekünk?), hogyan kell kutyaszalámival (van ilyen?) etetni a kutyákat. Máté illedelmesen úgy tesz, mintha nem tudná. Utána megint felgyorsultak az események, homályos az egész. 

4.10.

L lassan átalussza az éjszakát.

Dolgok, amiket sejtettem:

- győzni fog a Fidesz

- buborékban élek

Dolgok, akiket nem sejtettem:

- újabb kétharmaddal 

- ekkorában?! 

Tehát ott tartottam, hogy szerb meg török zenék,

amiből csak a törökbe kóstoltam bele, hiába Postásbácsi szerbmániája. Szerbülése. Törökülése. Aucs.

No, de sikerült megtalálnom az egyik kedvencemet, íme:  

Még korábban, mikor még pötty voltam, olyan nyolcéves forma, akkor meg nővérem íróasztalfiókjára voltam rákattanva. Szépen rendezetten sorakoztak ott a kazetták. Volt vagy 3-4 The Beatles, 1-2 Rapülők, Pa-dö-dő, Republic, Guns and Roses és Aerosmith, de az én kedvencem már ekkor is a Queen volt. Abból is volt vagy 4 album. Szó szerint rongyosra hallgattam őket, imádtam, össze-vissza táncikáltam rá, koreográfiákat találtam ki és ki tudja honnan az égből hozzánk került színes selyemsálakat dobáltam ütemre. Ciki. Nővérem viszont tök menő volt a "sok kazettájával". Sok kazetta = egyetlen egy sor fióknyi, de nekem az nagyon soknak tűnt. És valamiért eszembe jutott ez a fiók azon az L-lel összebújós hajnalon, meg persze az is, amit már korábban is írtam, hogy mennyire várom már, hogy megmutassam neki ezeket a dalokat, meg sok más kedvencemet. 

Arra majd figyelnem kell, hogy én is nyitott legyek az ő ízlésére, még akkor is, ha elsőre nem fog tetszeni az, amit mutat. A mostani zenék egy jó része szerintem hallgathatatlan, igaz, nem is kapcsolok zenecsatornát, se rádiót, így ki is maradnak nekem. No, de L-lel szemben nem szabad majd ilyen elutasítónak lenni. 

A jegyzetem szerint itt valahogy a kazettás fiók után A Gyűrűk Ura ömlött az elmémbe. Fogalmam sincs, milyen átkötéssel. Lehet úgy, hogy ez is egy olyan dolog, amit alig várok, hogy L-nek megmutassak? Könnyen lehet. A polcon ott van a három kötet meg a Szilmarilok, utóbbiba, bevallom, beletört a bicskám, a Babót meg még be kell szerezni. Csak az olvasás után jöhetnek a filmek. Én olyan 13-14 éves koromban olvashattam őket, mert arra világosan emlékszem, hogy általános iskolás osztálytársam, Budaitomi mondta, hogy lesz belőle film, és ki is kölcsönöztem a könyvtárból, mert ha Budaitomi ajánlja, akkor érdemes elolvasni, majd a filmeket is megnézni, a sorrendet szigorúan betartva: olvasás -> film. Budaitomi a legjobb barátnőm szerint belém volt zúgva, én ezt akkor nem hittem el, mai fejjel belegondolva lehet, így volt. Reggel meg is néztem féjszen, mizu vele. Van öt gyereke, meg egy kedvesnek kinéző, gyönyörű grafikus neje. 

Az almapürét

úgy tolja be L, hogy rossz nézni. Úgy eszik, olyan vehemenciával, mint az apja felnőttként. Gyerekként Zebu nem igazán evett, úgyhogy jobb ez így, csak bírjam tempóval. 

Elolvastam Margaret Drabble Malomkő

című regényét, amit anyum választott a házikönyvtárukból, miután nem találta meg a Lolitát. Szerintem ezzel jobbá jártam. Bár…

Az alap sztori az, hogy van egy angol PhD-hallgató lány, Rosemund, igen jó körülmények között él, bár meglehetősen ridegen nevelhették, mert nincs túl jó kapcsolata sem a szüleivel, sem a testvéreivel, de még a barátaival se. Két pasival jár egyszerre, mindkettő azt hiszi, ő a szerető, de egyikkel se fekszik le, mert... Na, erre igazi választ nem kaptam, szóval nem értem teljesen, kábé azért, mert nem akar elköteleződni. De nem úgy, hogy nem akar házasodni, hanem semmi érzelmi kötődésre nem vágyik. No. És akkor szóbaelegyedik egy harmadik fickóval (akit amúgy folyamatosan homokosozik, és több utalás is van rá, hogy kajak meleg a csávó, mondjuk ennek ellenére - pont ezért?* - főhősnőnknek nagyon bejön az illető), és vele viszont már lefekszik. És persze a szüzessége elvesztése egyben teherbeesést is jelent, ám egy darabig nem is találkoznak, mire rájön Rosemund, hogy babát vár. És persze vállalja a gyereket egyedül. 

Azt hozzá kell tenni, hogy a regény 1965-ben jelent meg, én egy hetvenes évekbeli magyar kiadást olvastam. Szóval akkor azért még megdöbbentőbb lehetett egy öntudatos leányanya története, s hogy hogyan változik érzelmi analfabétából érző lénnyé. 

- Szomorú olvasni, hogy az 1960-as évek londoni egészségügy és a 2020-as évek magyarországi megfelelője mennyire megegyeznek. Elsősorban a kuszaság, az, hogy mindenki úgy tesz, mintha neked tudnod kellene, hogyan mennek a dolgok. Olyan apróságra gondolok, hogy ha megérkezel egy rendelőbe, be kell-e adni a papírt, kell-e sorszám, a bejáratnál kell bejelentkezni, vagy valamelyik kis ablaknál, honnan, hova, milyen sorrendben kell menni, hol van ez vagy az. Másodjára, harmadjára, sokadjára az ember már tudja, de nekem pl. a harmadik kör lombiknál volt már az, hogy értettem és tudtam mindent, az elsőnél totál el voltam veszve. Klinika női részlegét már most alaposan megismertem, de hány és hány kétségbeesett arcú párt igazítottunk útba Zebulonnal...   

- A meglévő tapasztalataim miatt viszont volt, amire nem ráismertem, hanem értetlenül néztem ki a fejemből. Tök egyedül van a pár hónapos gyerekkel, de van ideje disszertációt írni, meg recenziókat. Oké. (Jó, mondjuk Octavia biztos nem éretlen idegrendszerű baba.). Aztán az is furcsa volt, hogy csak hat hétig szoptatott, mert az mekkora energia és maszatolás. Hát, barátom, akkor a tápszerrel pancsolás micsoda? Szoptatáskor csak rá kell csapni a kölköt a cicire, és kész. Mikor a legelején L-t kellett tápszerezni, az egy csomó pocsolással járt, plusz időzíteni is tök nehéz volt (már ha az ember nem órára eteti, hanem próbálna igény szerint). Meg mi jobb az anyatejnél, ha már az embernek van teje?! No, biztos az akkori korszellem szerint volt divatos a (túl) korai elválasztás.

- A szocialista elvek. Rosamund tehát igen vagyonos család leánya, befolyásos társadalmi kapcsolatokkal - a regény egy pontján ez fontos lesz. Én ugyan csak 3 évet éltem a szocializmusban, de köszönöm, elég is volt belőle. Igen, értem, az angol szocialista elvek =\= Közép-Kelet Európa megvalósult szocializmusa. Ennek ellenére, amit a társadalmi különbségekről ír, azzal totál egyet tudok érteni. Persze a pátoszos felső középosztálybeli  meg-/ túljátszott társadalmi igazságérzettel szemben mindig voltak rossz érzéseim. (önmagammal szemben is, pedig messze vagyok a felső középosztálytól)

- A szülőkkel való kapcsolat. Basszus, a gyerek már fél éves múlt és a (nagy)szülők még mindig nem tudják. Oké, hogy utazhatnak a nagyvilágban, de akkor is… A főszereplőt sem értem, a szüleit sem (a regény egy pontján kiderül, hogy tudnak a babáról). Ez nem szemérmesség, meg nem is tudom, milyen szavakat használt az író. Ez egymás magasról való kölcsönös leszarása. 

- A címet nem vágom.

Összességében nem volt rossz, de kicsit jobban is meg lehetett volna írni azt a bizonyos lelki változást, meg hogy végre képes volt szeretni. Kicsit olyan semmilyen volt ez a könyv. Pont, mint ez a vélemény róla. :D 

* Mindneki önmagából indul ki… 

Elég fárasztó napok

vannak mögöttünk. L - hála a Teremtőnek - éjszaka alszik, de nap közben éppen csak fél órákat, s azalatt nem igazán tudok semmit csinálni. A másik kedvencem, ha étkezés közben alszik be a párnán, de ha megmozdulok, felébred, úgyhogy azt a fel órát inkább hagyom, rajtam aludjon. És mivel keveset alszik, ezért sokat van fent, ami nem lenne baj, de baromi nehéz lekötni, mivel igazából fáradt. És semmi se jó, mindenen nyüglődik, folyamatosan nyíg, bármit csinálok. Ahhhhh. Baromi nehéz jó pofát vágni és kedvesnek és türelmesnek maradni. 

Voltunk mozgásszervi rehabilitációs vizsgálaton (az állandó nyűgösség miatt), itt is azt mondta a doki, hogy a mozgása rendben van, nincs izomletapadás. Viszont minden eddigi nyűgössége (kólika, savasság stb stb) az idegrendszeri éretlenség miatt lehet. 

Nem könnyű vele, de persze kárpótol minden kis nevetése. Jah: doki kérdezte a vizsgálaton, hogy kacag-e már. Mondtam, hogy még csak némán. (Nyitja a száját kacajra, hang nélkül.) Erre még aznap délben, mikor toltam be a kaját, hallom, hogy anyum meg L. nagyban kacarásznak. L. azóta is hanggal kacag, ha sikerül belőle kiváltani. Ma Kórászt tisztelte meg egy boldog hahotázással. (Kórásznak - velem ellentétben - ehhez nem szükséges órákon keresztül produkálnia magát, egyszerűen csak elég az, hogy létezik.)

Ilyen bloggeres kérdezz-felek

1. Do you like sushi?

Szeretem, bár évek óta nem ettem, eszembe se jutott rendelni. Most már talán több étteremben is elérhető, de régen csak egy helyen volt, annak a konyhájáról meg nem sok jót (tisztaság stb) hallottam. A másik meg, hogy nem bírom felmérni (mert annyira kevés alkalommal próbáltam eddig), hogy hány darab sushi vagy maki kell ahhoz, hogy jól lakjak. Ésszel tudom, hogy hiába csak egy kicsi falatnak tűnik, attól még laktató, mégis rend szerint alábecsülöm. 

2. What color is your car?

Gazdagbarna. Ez nem a katalógus szerinti név, de rokonok így hivatkozták. 

3. What is your favorite thing about the place where you live?

Magyarországnak azért vannak kétség kívül előnyei, viszonylag kevés a súlyos természeti katasztrófa, élhető a klíma, szép a környezet (a teremtett és az épített egy jó része is).

Közelítve a lakóhelyemre: szeretem, ha a látóhatár messzi síkságban vész el. Tök jó buli kirándulni a hegyekben, de engem az nyugtat meg, ha hosszasan tudom nézni a semmit. 

Leszűkítve Nyakasfalvára: pont nekem való a város mérete, élhető, jó a közlekedés, van minden (kivéve IKEA, mert az nyilván nem lehet nyitni *vidéken*).

Konkrét lakás: belváros pereme, a lakótelepi rész kezdete, de az előbbi felé néznek az ablakok, imádok kinézni és bambulni a várost. L is szeret nézelődni, tejesen osztja az érzést. Minden közel van gyalog is. Normálisak a szomszédok (ahh, erről is írni akartam egy posztot). Pont elférünk benne. 

4. Are there brands of certain items that you will ONLY buy that brand? Ie paper towels, ketchup etc

Sok ilyen van. Néha néha próbálunk mást (vagy a kényszer visz rá), de aztán mindig a kedvelt márkánál kötünk ki.

Pl. Magyar tej - bármilyen hülye egy márkanév, valamiért ezt szeretem. Univer majonéz. Rio mare tonhal. Lurpak. Always betét (igen, bakker, megjött). Ha kóla, akkor Coca. 

5. Are you allergic to any food? Animals? Plants? Medicines?

Azt mondom, amit orvosoknak szoktam: nem tudok róla.

6. Have you ever been stung or bitten by an animal?

Méhecske gyerekkoromban többször (beleléptem, beletenyereltem), volt bennem kullancs is. 

Harapás csak ‘love bite’ volt, F kutya imádja “rágni” a kezem, meg persze Kórász is. 

7. Do you have a favorite bird? Do you feed the bird at your house or the park?

Gyerekként sosem értettem, mit lehet szeretni a madarakban, mikor az emlős állatok annyival izgalmasabbak. Úgy tűnik, meg kell érni a madarakhoz, mert mára vannak kedvenceim. 

Ultimate kedvenc a kakapó. Totál életképtelen madár, ha lenne totemoszlopunk, kakapó lenne a tetején. A neve is mi’ jó már!

Aztán nagyon cukik a japán őszapók (japanese longtail tit).

A varjak és hollók az intelligenciájukkal nyűgöznek le.

A tőkés récék (kacsáknak hívja őket mindenki, mi is) szimplán cukik és sok van belőlük a kedvenc parkunkban. Sokan etetik őket, pedig nem szabad (legalábbis nem kenyérrel, lángossal stb.)

8. What would you recommend binging on Netflix or similar?

Game of thrones kötelező, akkor is, ha az ucsó évad(ok) nem sikerült(ek) jól. 

Breaking bad szintén kötelező darab, egyik legjobban megírt sorozat evör

Black Mirror

Killing

Kifejezetten Netflixről az Atypical sorozatot ajánlom, kevésbé ismert, pedig jó a humora (első évad a legjobb). 

Friss nézések: L napfényre kerülése előtt néztük a White Lotus-t, jó volt nagyon, fekete humor. Mare of Easttown krimi-kedvelőknek ajánlott, Defending Jacob szintén.

L születése óta 2 Euphoria részt láttam (2. évad), meg belekezdtem a Colin in Black and White-ba, de az nekem túl amerikai.

Na jó, napok óta ezen a kérdésen pörgök, de nincs időm normálisan kikeresgélni, mit hol lehet megnézni, így maradnak ezek. Órákig tudnék sorozatokról beszélni…

9. What is your proudest achievement?

L

A disszertációm és a szerkesztett köteteim 

10. Do you have or are you from a big family?

Apumék öten, anyumék négyen voltak tesók. Az jó sok uncsitesó. Papíron. Apai ágat nem is ismerem, utcán lazán elmennénk (elmegyünk) egymás mellett, anyai ággal gyerekkoromban sokat voltunk együtt, de felnőttként totál lezüllöttek a fiúk. Mondjuk ők legalább féjszen ismerősnek vannak jelölve.

Zebulon dettó, apujáék öten (hatan?), anyujának viszont csak egy tesója van. Szintén sok uncsitesót jelent, de csak az anyai ág lányával tartjuk heti szinten a kapcsolatot.

Zebulon jelenlegi álláspontja alapján nem lesz kistesó.

11. What do you do for exercise?

Kb kétnaponta reggel egy minimális átmozgatás (karkörözés meg ilyenek). 

Nagyon szeretnék már gerincjógára menni és futni, de egyelőre még nem fér bele.

12. What would be your favorite breakfast? (You didn’t have to cook it yourself.)

Amit éppen megettem. Mármint breakfast is life. :) Imádok reggelizni, mindegy, hogy pirítós teával, zabkása, szendvics kifliből, májkrémes kenyér, amerikai pala vagy bármi.

Na jó, van kedvenc: tükörtojás roppanósra sütött bacon, saláta (vagy paradicsom magában) és egy szelet finom kenyér + almaszörp + tejeskávé

13. Is there an item that you really want but can not afford?

Kertesház. Ami amúgy elég szomorú, mert Zebu kifejezetten jól keres és mióta nem az elefántcsonttoronyban húzom az igát, hanem a szakmában, az én fizum is jó. 

14. What was the farthest distance you made for your holidays?

Nekem nyaralás volt, Zebulonnak munka. Egyedül kellett volna utaznia, inkább vitt magával. Másik kontinens (USA). Hatalmas élmény volt! 

15. Are you afraid of speaking in public?

Tizeniksz év tanítás és előadások tartása után: minden egyes alkalommal izgulok.