vannak mögöttünk. L - hála a Teremtőnek - éjszaka alszik, de nap közben éppen csak fél órákat, s azalatt nem igazán tudok semmit csinálni. A másik kedvencem, ha étkezés közben alszik be a párnán, de ha megmozdulok, felébred, úgyhogy azt a fel órát inkább hagyom, rajtam aludjon. És mivel keveset alszik, ezért sokat van fent, ami nem lenne baj, de baromi nehéz lekötni, mivel igazából fáradt. És semmi se jó, mindenen nyüglődik, folyamatosan nyíg, bármit csinálok. Ahhhhh. Baromi nehéz jó pofát vágni és kedvesnek és türelmesnek maradni.
Voltunk mozgásszervi rehabilitációs vizsgálaton (az állandó nyűgösség miatt), itt is azt mondta a doki, hogy a mozgása rendben van, nincs izomletapadás. Viszont minden eddigi nyűgössége (kólika, savasság stb stb) az idegrendszeri éretlenség miatt lehet.
Nem könnyű vele, de persze kárpótol minden kis nevetése. Jah: doki kérdezte a vizsgálaton, hogy kacag-e már. Mondtam, hogy még csak némán. (Nyitja a száját kacajra, hang nélkül.) Erre még aznap délben, mikor toltam be a kaját, hallom, hogy anyum meg L. nagyban kacarásznak. L. azóta is hanggal kacag, ha sikerül belőle kiváltani. Ma Kórászt tisztelte meg egy boldog hahotázással. (Kórásznak - velem ellentétben - ehhez nem szükséges órákon keresztül produkálnia magát, egyszerűen csak elég az, hogy létezik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése