2022. március 28., hétfő

Elolvastam Margaret Drabble Malomkő

című regényét, amit anyum választott a házikönyvtárukból, miután nem találta meg a Lolitát. Szerintem ezzel jobbá jártam. Bár…

Az alap sztori az, hogy van egy angol PhD-hallgató lány, Rosemund, igen jó körülmények között él, bár meglehetősen ridegen nevelhették, mert nincs túl jó kapcsolata sem a szüleivel, sem a testvéreivel, de még a barátaival se. Két pasival jár egyszerre, mindkettő azt hiszi, ő a szerető, de egyikkel se fekszik le, mert... Na, erre igazi választ nem kaptam, szóval nem értem teljesen, kábé azért, mert nem akar elköteleződni. De nem úgy, hogy nem akar házasodni, hanem semmi érzelmi kötődésre nem vágyik. No. És akkor szóbaelegyedik egy harmadik fickóval (akit amúgy folyamatosan homokosozik, és több utalás is van rá, hogy kajak meleg a csávó, mondjuk ennek ellenére - pont ezért?* - főhősnőnknek nagyon bejön az illető), és vele viszont már lefekszik. És persze a szüzessége elvesztése egyben teherbeesést is jelent, ám egy darabig nem is találkoznak, mire rájön Rosemund, hogy babát vár. És persze vállalja a gyereket egyedül. 

Azt hozzá kell tenni, hogy a regény 1965-ben jelent meg, én egy hetvenes évekbeli magyar kiadást olvastam. Szóval akkor azért még megdöbbentőbb lehetett egy öntudatos leányanya története, s hogy hogyan változik érzelmi analfabétából érző lénnyé. 

- Szomorú olvasni, hogy az 1960-as évek londoni egészségügy és a 2020-as évek magyarországi megfelelője mennyire megegyeznek. Elsősorban a kuszaság, az, hogy mindenki úgy tesz, mintha neked tudnod kellene, hogyan mennek a dolgok. Olyan apróságra gondolok, hogy ha megérkezel egy rendelőbe, be kell-e adni a papírt, kell-e sorszám, a bejáratnál kell bejelentkezni, vagy valamelyik kis ablaknál, honnan, hova, milyen sorrendben kell menni, hol van ez vagy az. Másodjára, harmadjára, sokadjára az ember már tudja, de nekem pl. a harmadik kör lombiknál volt már az, hogy értettem és tudtam mindent, az elsőnél totál el voltam veszve. Klinika női részlegét már most alaposan megismertem, de hány és hány kétségbeesett arcú párt igazítottunk útba Zebulonnal...   

- A meglévő tapasztalataim miatt viszont volt, amire nem ráismertem, hanem értetlenül néztem ki a fejemből. Tök egyedül van a pár hónapos gyerekkel, de van ideje disszertációt írni, meg recenziókat. Oké. (Jó, mondjuk Octavia biztos nem éretlen idegrendszerű baba.). Aztán az is furcsa volt, hogy csak hat hétig szoptatott, mert az mekkora energia és maszatolás. Hát, barátom, akkor a tápszerrel pancsolás micsoda? Szoptatáskor csak rá kell csapni a kölköt a cicire, és kész. Mikor a legelején L-t kellett tápszerezni, az egy csomó pocsolással járt, plusz időzíteni is tök nehéz volt (már ha az ember nem órára eteti, hanem próbálna igény szerint). Meg mi jobb az anyatejnél, ha már az embernek van teje?! No, biztos az akkori korszellem szerint volt divatos a (túl) korai elválasztás.

- A szocialista elvek. Rosamund tehát igen vagyonos család leánya, befolyásos társadalmi kapcsolatokkal - a regény egy pontján ez fontos lesz. Én ugyan csak 3 évet éltem a szocializmusban, de köszönöm, elég is volt belőle. Igen, értem, az angol szocialista elvek =\= Közép-Kelet Európa megvalósult szocializmusa. Ennek ellenére, amit a társadalmi különbségekről ír, azzal totál egyet tudok érteni. Persze a pátoszos felső középosztálybeli  meg-/ túljátszott társadalmi igazságérzettel szemben mindig voltak rossz érzéseim. (önmagammal szemben is, pedig messze vagyok a felső középosztálytól)

- A szülőkkel való kapcsolat. Basszus, a gyerek már fél éves múlt és a (nagy)szülők még mindig nem tudják. Oké, hogy utazhatnak a nagyvilágban, de akkor is… A főszereplőt sem értem, a szüleit sem (a regény egy pontján kiderül, hogy tudnak a babáról). Ez nem szemérmesség, meg nem is tudom, milyen szavakat használt az író. Ez egymás magasról való kölcsönös leszarása. 

- A címet nem vágom.

Összességében nem volt rossz, de kicsit jobban is meg lehetett volna írni azt a bizonyos lelki változást, meg hogy végre képes volt szeretni. Kicsit olyan semmilyen volt ez a könyv. Pont, mint ez a vélemény róla. :D 


* Mindneki önmagából indul ki… 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése