Mondhattam volna, hogy épp a töri érettségiről jövök,

de nem akartam partnere lenni a "viccesedésben" annak a furcsán imbolygó és mentálisan nem százas férfinak, aki megkérdezte, hogy valami tánccsoport tagja vagyok-e. (Konferencia volt, rakott szoknya volt rajtam). Úgyhogy inkább fáradtan nézve elmondtam neki, hogy nem. Mikor meg tovább magyarázott, arrébb léptem, hogy immár két méterrel arrébb várjam a villamost. Már mikor először észleltem, tudtam, hogy ez olyan "odajövős" típusú ember, méterekről kiszagolom az ilyet. Mindegy, leráztam, ami miatt viszont büszke vagyok magamra, hogy mikor a közelben álldogáló külföldi lányhoz is odament, akkor elég határozottan közbeléptem. Szegény "kislány" (max 20 éves lehetett) csak nézett nagy barna szemekkel és próbálta magyarázni a fickónak, hogy "I don't understand", na, ekkor mentem oda hozzájuk, megkértem emberünket, hogy ugyan hagyja már békén a hölgyet, és ne nézegesse a telefonját, a lányt meg egy határozott mozdulattal arrébb húztam. A pasas lekopott, a lány megkönnyebbült, én szintúgy. Még mondta nekem, hogy nem értette, mit mondott, meg köszöni, hogy segítettem, azt feleltem, hogy ne foglalkozzon vele, ártalmatlan. De azért nyilván felment bennem az ideg. Amúgy tényleg elég ártalmatlan volt az ürge, de roppant idegesítő, és nekem is jól esett volna (pláne egy idegen országban, ilyen fiatalon), ha valaki legalább szimbolikusan "megvéd" (fizikai veszély nem volt). És végre nem csak agyaltam azon, hogy hú, mit kellett volna tennem, hanem tettem is valamit, még akkor is, ha elég tét nélküli volt a dolog (a lány egyedül is megoldotta volna szerintem, a villamos is hamar jött, a fickó se volt kifejezetten agresszív).