Pörögnek a napok,

mindig történik valami izgalmas, legalábbis igyekszünk úgy alakítani, hogy Lujza mindig tapasztaljon valami új ízt, új helyet. Persze a magunk korlátozott módján. Nem vagyunk nagyon zizegős család, még nem is voltunk együtt nyaralni (más pár hónapos babával már simán megy), szóval csak városon belül mozgunk, de a mi kis izolált, introvertált családmagunknak ez is elég. 

Egyébként is, mikor egyik nap elmentünk pizzázni (értsd: pizzaszelet enni), fagyizni és a belvárosban csavarogni (értsd: az egyik díszkővel díszített díszudvaron dunsztolódni), ahol volt néhány köztéri interaktív installáció, amire Lujza tudott mászni fel/be, szóval mikor este megkérdeztük, mi volt a legjobb aznap, Lujza képest volt azt mondani, hogy a pizzériás baracklé. No comment. 

Na, ebbe a posványba nyugiba csapódott bele tegnap este Zebu C-i uncsitesója és családja, akik szöges ellentéteik nekünk. Káosz, anarchia, szervezetlenség, de persze laza, hangos, jókedvű módon. De ma már olyan reggel tíz óra magasságában agyérgörcsöt kapott Zebu és Pierre is, igaz ebben vastagon benne volt Bátty keze, mivel az évben egyszer idáig eljövő családfőt elrángatta "szívességet tenni", nyilván ment vele feleség (aka uncsitesó) és a gyerekek, Zebu meg Pierre meg dacból azértse. Lujzával már nem fér volna bele ebéd előtt a Bátty által kitalált "program", Pierrenek meg elég a vendéglátó feladat (mivel hatalmas a házuk, náluk szállnak meg). Szóval végre itt vannak, erre különvált a társaság. Nem baj, még ott a délután, hogy a gyerekek játszanak, a délelőtt egy jó részét így is együtt töltötték. 

Nekünk azért nagyon fontosak ők, mert ők az egyetlen olyan rokonok, akik közel állnak hozzánk érzelmileg (Pierre a családban először az uncsitesójának bújt elő, Zebu csak a második volt), ők gyerekkorukban rengeteget jártak össze a távolság ellenére, közös nyár, közös karácsony ésatöbbi, s mióta becsöppentem a Zebulóniaiak közé, engem is nagyon hamar befogadtak. És ugye van két kisfiuk, aranyosak, okosak, kedvesek - és bizony unokatestvér híján ők jelentik az unokatestvéreket Lujza számára. A nagy már nyolc éves, a kicsi öt, szóval van korkülönbség, de nagyon szépen játszanak együtt. Az idősebb srác amúgy is kicsi korától kezdve olyan komoly, megfontolt, szófogadó, "igazi nagytesós" jellem, nagyon ügyesen bánik Lujzával, a kicsi bolondos (tiszta anyja), de ő is kedvesen bánik vele. Lujzának meg olyan jót tesz, hogy vééééégre nem csak felnőtt rokonokat lát. 

Helyzetjelentés vége, kicsit rápihenek a délutánra.