Arról írtam-e, hogy végignéztük a Sárkányok háza*

sorozatot? Ami ugyebár egy Trónok harca spin-off-előzmény-izé. Hullámzó volt a részek minősége, azt hiszem, a harmadik volt az, aminél én egy kicsit elengedtem, hogy engem ez nem érdekel akkor (mármint akkor, ha ennyire gagyi), de aztán végül nem volt annyira gáz, sőt egész izgalmas, fordulatos lett. a vége. Visszagondolva azért a GoT mennyivel jobb volt. Valahogy ott képesek voltak karaktereket létrehozni, másodpercek alatt megkedveltetni vagy megutáltatni valakit, vagy legalábbis érdekessé tenni. De itt sok szereplő olyan kis szürke volt, érdektelen. 

Ami tetszett - és ez nagyon Martinos -, hogy a fő karakterek nem fekete-fehérek. Olvastam kommenteket (ennyire ráértem), hogy így a "zöld ribanc" meg úgy, ez lenne a  Hightower lány, én meg fogtam a fejem, hogy ti mégis melyik sorozatot nézitek, ennnberek? Aztán olvastam azt is, hogy a Daemon meg mekkora jó arc, és akkor rájöttem, hogy ezek az ennnberek más dimenzióban élnek, be is zártam egy kicsit az internetet, mert mióta jó arc egy feleséggyilkos? (De nyilván neki is vannak szimpatikus megnyilvánulásai.) 

Szintén tetszett pár csavar, vagy megoldás. 

Nem zavart az időugrás, sőt, kellett. Nagyon kellett. 

Nem zavartak a fekete szereplők.   

És most ennyit bírok írni erről, menni kell aludni, mert bújik Lujza őrlőfoga, ki tudja, milyen lesz az este. 

* valamiért - na vajon miért - elsőre Sárkányok táncát írtam. 

Lujza éntudata egyre inkább fejlődik,

a nevét például már nagyon tudja, ha kérdezzük tőle, ki Lujza, magára mutat. Reggel azzal ébreszt (hajnali szoptatás után a szobájában maradok aludni), hogy elsorolja a családot: Lujza (a beceneve könnyebben kimondható), nyonyó (ez vagyok én), abbbba (=apa), cica (Kórász). Este meg, mikor altatom, s elkezdem az esti mesét, miszerint Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, úgy hívták... és ekkor "bekiabálja", hogy Lujza! 

Mondjuk ma azt is hozzá tette, hogy nyonyó, szóval azért még szeret kettőnket egynek látni. :)

Mivel nem tudom,

kommentben hogyan kell (lehet-e) képet beszúrni: 

forrás

Lujza új kedvenc játéka,

hogy berongyol a szobájába és kizár minket.

Gondolom, gyakorol kamaszkorára. 

Ilyen se volt még:

Rás-sal álmodtam. Valami buliban voltam, huszonpár, vagy még inkább tizensok évesen, mert Zsó barátnőm is annyi volt, de ahogyan az álmok logikája működik, pont panaszkodtam neki, hogy semmi smink nincs nálam, mert a pelenkázó (!)  szettet tettem be sminkes motyó helyett a táskámba. Na, és jött Rás is a buliba, és pont arra gondoltam, hogy majd legalább apum tud kivel dumálni, de apum akkor már hetven felett volt, tehát csak nem lehettem tizensok éves. Vagy mégis, mert álom.

Ennyi, felébredtem. 

Anyum szerintem fizikailag rosszul lenne,

ha nem hozna nekem* kaját, amikor jön, legutóbb kemény cukorka is volt a meglepi csomagban. Esztek ti még kemény cukorkát? Tudjátok, azt a húsz percig cuppogósat. Azért akadtam fenn rajta, mert, bár én igazán hűséges típus vagyok, de az mekkora elköteleződés már!

* nyilván Lujzának és Zebulonnak is hozza, de állandóan azon izgul, hogy nekem nincs mit enni. Mai napig álmodik ilyen baromságokat, hogy nem tud nekünk enni adni stb. Remek jövőkép saját részemre is. 

Amúgy meg elolvastam az Őszt,

amit ugyebár Ali Smith írt, aki nem egy Közel-Keletről bevándorolt fiatal brit férfi, ahogyan én legelőször elképzeltem, hanem egy középkorú skót nő. 

Tetszett, különösen a 101 éves Daniel álom-jelenetei, de Elisabeth “valós” eseményei sem kevésbé abszurdak. Az időben ugrálós dolgok (mármint filmek, regények, sorozatok) előnye, hogy egy-egy elhintett kisebb-nagyobb részlet később (mármint néha korábban, értitek, na!) kap értelmet. Ez így volt Moesko Őszi hójában is, ott is elég ütős volt, s itt is érdekes. Az emlékezés töredezettsége is egy plusz réteg, vagy hogy mennyit látunk (fogunk fel) a másik emberből. 

Amit sajnálok, hogy nem volt meg a kellő háttértudásom ahhoz, hogy értsem (érdekeljen) a politikai botrányos szál (Christine Keeler), a művészettörténeti rész (Boty munkássága és élete) sokkal érthetőbb volt előzetes ismeretek nélkül is, de egy Google kereséssel az is érdemes volt megtámogatni. 

Vékony regény, még nekem is csak két nap volt elolvasni, de nehéz róla röviden írni, mert rengeteg témát érint, pl. amivel reklámozták, a Brexitről, de az is inkább a háttérhangulat. Van mellette anya-lánya kapcsolat, az idős Dániel és a gyerek Elisabeth barátsága, s azon keresztül a művészet, az olvasás ereje, báty-húg kapcsolat, idegengyűlölet régen, idegengyűlölet most, médiakritika es így tovább. Ennek ellenére nem volt olyan érzésem, hogy mindezekre bele kapva nem mondott semmit Smith, vagy hogy valamiről bővebben is írhatott volna. Így volt jó. 

Jöhet a Tél. 

Wellness hétvége

Médea módra:

Amíg a Zebulon család genetikailag kapcsolatban lévő tagjai a konyhában elalélnak Lujzától, addig a beházasodottak a nappaliban maradnak, s BenEflekt a kis kézi, elemes masszírozó szerkezettel bizgeréli a hátamat.

Valami lagzin voltunk,

Lujzát is vittük, egy nagy házban/hotelban volt az egész felhajtás, te meg hoztál Lujzának egy bödön zsírkrétát, ha nem lett volna elég az ott levő kettő bögrényi. Az egyetemi csoporttársam meg az unokatesód. Enyhe borostád volt (a szexi fajta, nem az igénytelen) és mosolygós barna szemed. 

{Kéz széttár, fej értetlenül néz}

Valamit mesélni akartam neked,

mondom a kocsiban Zebulonnak, de már elfelejtettem, hogy csak akartam, vagy végül elmeséltem. És azt se tudom, mi volt az. 

Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem, válaszolja Zebu és rezignáltan vezet tovább. 

(És hogy minden kedves olvasóm képes legyen aludni: később eszembe jutott és meg is osztottam Zebuval a Lujza új szundizási módjáról szóló híreket.)

Ha Lujzán múlna,

egész nap szappanbuborékot fújkálnék.

Akartam írni egy hosszú gondolat-cunami bejegyzést,

de mivel a gondolat-cunami közben Lujzát altattam, most este meg elolvastam az időt (Ali Smith Ősz című regényébe kezdtem bele, az első nyolcvan oldal alapján tetszik), így rövidre zárom, s próbálom követni a gondolatok és történések felbukkanásának sorrendjét.

1) Peti blogján olvastam a megemlékezést Gonzalo bloggerről, akit én leginkább már Gergőként azonosítok. Pedig emlékszem a blogjára is, ő is a "nagyok" egyike volt. Nosztalgiavonat on. 

2) Néhány ritkán olvasott, de még linkelt "nagyra" ránézek, isolde oldalán látom, húsz éves jubileumot ünnepel majd idén. Szöget üt a fejembe: én mikor kezdtem? Ez a negyedik blogom, egyszer freeblog kinyiffanása miatt kezdtem elölről, egyszer a psziho exem miatt, egyszer meg nem emlékszem. A Medea a harmadik nevem.  

3) Kis keresgélés árán, de még a telefon is elegendő volt, hogy kiderítsem, s egyben megleljem életem első blogbejegyzését:

-.-.-.-.-

2005. január 22., szombat

Hmmm... Első próbálkozás. Blog-próba...blog-próba 1, 2, 3. 

Remélem sikerül, és én, mint számítástechnikához ici-picit értő NŐ, belépek a bloggerek virtuális világába. Utazásra felkészültem (biztonsági öv bekapcsolva), bloggolás indul!!! 

-.-.-.--.

Vicces, hogy nőként hivatkozom magamra. Banyek, tizennyóc voltam. Banyek, nagykorú lenne idén az a blogom. Banyek, kis megszakításokkal tizennyolc éve blogolok. 

4) Aztán megakadt a szemem ezen:

-.--.

Kéne írni annak a One gyereknek egy mailt, aki miatt lényegében elkezdtem naplót írni ide. Megtetszett, amit és ahogyan írt, szóval őt lehet okolni, hogy vettem a bátorságot, és belefogtam ebbe az izébe itten :/

-.-.-.-.

Erre már nem emlékeztem, valamiért Mátéra szokásom fogni a bloggolás elkezdését. Persze nem mintha akkora mellélövés lenne, s nyilván One-on keresztül vezetett az út Mátéhoz. 

5) Olvasom SPF kommentjét, át is alakulok Gürrem szultánává,  írok is neki, sebtiben, ennyi az üzenet csak: Gürrr. 

És mára ide is ennyi fér bele.