Szilveszteri bulika lesz

minálunk, átjön Pierre és BenEflekt, lesz evészet (sonka, kukoricasali, sós rúd, ) meg ivászat (még kóla is!), aztán gondolom hétkor hazahúznak a párhuzamos utcába öregemberkedni, mi meg lecsutakoljuk Lujzát, akinek az új heppje, hogy nem hajlandó leülni a kádba. És eszembe jutott, hogy így lassan 2 (?) év után kisminkelem magam, ami nálam spirál + szemceruza + nude szemhéjpúdert jelent, de aztán rájöttem, hogy 1) azt le is kell mosni 2) fogalmam sincs, a költözéskor hova pakoltam ki a sminkcuccom 3) már biztos mind megromlott. 

Nem baj, megyek amerikai palacsintát enni, mielőtt a fiúkák ideérnek (Zebulon most mondja, hogy csak beugranak, mert mennek haza pihenni, és csak remélni merem, hogy a pihenni szexet jelent, mert rémes, mennyire nyugdíjas tempóban nyomják az életet.)

Vidám újévet és sikerekben, boldogságban, egészségben, örömökben, kalandokban (igény szerint folytatható a felsorolás) gazdag új évet kívánok! 

Nővérem Lujzával játszik,

Zebulon mosogat, nem hajlandó átadni a szivacsot.

Medea: És akkor én mit csináljak?!

Zebulon: Élvezed az életet! 

Ezzel a magvas gondolattal (mármint javaslattal… utasítással?) kívánok mindnekinek áldott karácsonyt! 

Peti, téged külön is ölellek így virtuálisan, remélem, jól vagy! 

Pierre mesélte,

hogy Pumbának gyereke lesz. Persze nem a pasijától, hanem egy lánybarátjával (van ilyen szó?) fogtak bele. Zebu dohogott egy sort, hogy milyen nő akar buziknak szülni, így felvilágosítottam, hogy olyan, akinek ketyeg a biológiai órája. 

Amúgy ez a megoldás felmerült Pierrék esetében is, főleg, hogy Ben Eflekt exe, akivel nagyon jó barátok maradtak, leszbikus (tehát nőnemű). Adná magát a dolog, de hát nem minden nő szeretne gyereket. Ben attól is fél, hogy így is túlságosan össze van nőve az exével, mi lenne akkor úgy. Meg persze az se könnyű, hogy nem csak kettő, hanem három-négy ember nevelési elveit kellene összecsiszolni, a logisztikáról nem is beszélve. Pierre félelme meg az, hogy az anya (bárki lenne is), lelép a gyerekkel (pl külföldi munka stb). 

No, ez csak eszembe jutott. 

Karácsonyi kérdéssor

Kami (akit én fejben mindig Grapefruitként hivatkozok le) feltett egy kérdéssort a blogjára, gondoltam, míg Lujza alszik, én is megválaszolgatom. 

Mi az a tevékenység, amitől instant karácsonyi hangulatba kerülsz?Ajándékcsomagolás, karácsonyi dekoráció, különösen a világító díszek kihelyezése, kedvenc karácsonyi dalaim hallgatása.

Karácsonyfa- minimalista dekoráció 1-2 színben, vagy minél több/színesebb/csillogóbb, annál jobb? (És műfenyő, vagy igazi?)

Arany-piros kollekciónk van, de ez kiegészül néhány bolondos dísszel, amiket az évek alatt kaptunk/vettünk. Eddig egy meleg fényű led adta meg a plusz csillogást, idén viszont vettünk egy színes égősort is, majd meglátjuk, mennyit (melyiket) raktunk rá végül. Amúgy a minimalistább, klasszikusabb vonal az én családomból jön, a kaotikus-színes meg Zebulonékéból.

“Ó szép fenyő, ó műfenyő!” Mai fejjel már nem vennénk meg, de akkor jó ötletnek tűnt. Praktikusnak praktikus, a mindennapi mikroműanyag-betevőnk meg nem ezen fog múlni. Ha már megvan, használjuk, amíg lehet, afféle vezeklésként. Ha Lujza nagyobb lesz, biztosan fogunk vágott fenyőt is venni. 

Szeretsz ajándékokat venni/ csomagolni?

Kitalálni nem, nagyon béna vagyok benne, Zebulon az ötletgazda a családban. Ezt szó szerint kell érteni, voltak évek, amikor mindenkinek (önmagának is) ő találta ki és szerezte be a meglepiket. Vásárolni szeretnék, ha nem lenne tömeg. Csomagolni viszont imádok. Egy ajándékot már be is csomagoltam, kipróbáltam, mennyire lehet Lujzával dolgozni. Háááát… tekintettel arra, hogy imád papírt tépkedni, vagy az elcsent ollóval rohangálni, az idei év segítő manója még nem ő lesz. 

Kinek tudsz a legnehezebben karácsonyi ajándékot adni?

Apumnak, Zebulon apujának.

Mi az a klasszikus karácsonyi étel, amit messziről elkerülsz?

Nincs ilyen. Régen a mákos bejgli volt, de békét kötöttem a mákkal, megbocsájtottam neki, hogy oviban egyszer meghánytatott. 

Volt már olyan céges karácsonyi bulid, ami emlékezetes volt valamiért?

Nem volt pénz tanszéki karácsonyra, úgyhogy ki volt adva, mindneki hozzon valami sütit. Mindneki pogácsát sütött, kivéve engem. Az én sütim fogyott a legjobban, pedig szimpla bacon csavar volt és a pogik is jók voltak, csak ugye kitűnt a tömegből. 

Melyik a kedvenc karácsonyi vásárod?

Eddigi életemben kettő város karácsonyi vásárában fordultam meg és a büdipestitől nem voltam elájulva. Szóval, gondolom a helyi nyakasfalvi.

Melyik a kedvenc szaloncukrod?

Régen a zselés volt. Most már nem szeretem a szalon cukrot. Akarom mondani, a jó minőségű kókuszos.

Ha bármelyik országban tölthetnéd a karácsonyt, hova utaznál? 

Család nélkül nehéz elképzelni a karácsonyt, szóval vagy sehova, vagy vinnék mindenkit (alsó hangon 10 fő + Lujza + Zebu + én) valahova *kicsit* északra. Németország, Lengyelország, Észtország. 

Bónusz kérdés: melyik a kedvenc karácsonyi dalod?

Ezt emelném most ki a sok közül:

És hogy terjedjen a karácsonyi hangulat, felkérek másokat is a kitöltésére!

Missneurotics

Rion

SPF (hogy legyen új bejegyzés a blogodon :P)

Lujza humora

Zebulon: Mondd, hogy apa!

Lujza [erősen koncentrál]: Papa!

Zebulon: Oké, elfogadjuk. Most mondd, hogy anya!

Lujza: [szélesen elvigyorodik, huncut szemekkel rám néz, majd határozottan]: Cici! 

Ez meg a másik, vidámabb jóval,

és legalább a klippben karácsonyi pulcsikat viselnek az énekesek, ha már nem karácsnyi dal. Amúgy fogalmam sincs, ki ez a nő, vagy kik a többiek, azon túl, hogy elég tehetségesek, viszont a vokalista srác (Scott Hoying) miatt képes vagyok átmenni lelkesen visítozó tinilányba. Itt nem annyira jön ki a hangja, de a bugyit is le tudná énekelni rólam.*

*hogy aztán Zebulon jól ellássa a bajomat. Mert hűséges feleség vagyok. És mert Scott a világ másik felén él. És mert nyííííííílván csőbu[CENSORED]. 

Újabb dallamtapadásom van,

de az a vicc, hogy egyszerre két tejesen különböző dallal. Mindkettő a karácsonyi lejátszani listámra került, pedig egyik sem ünnepi nóta. 

Ez az egyik: 

 

Afféle nem értem, de érzem dal, s valahogy nem bír kimenni a fejemből. Biztosan hallottam már korábban, mert nem volt teljesen ismeretlen a dallam, de normálisan biztosan sosem figyeltem tudatosan végig. 

Édesem, csak lélegezz,

Mint a túlvilág.

Táncba csalt s most így szuszog,

Szép, de fáj a tánc.

Gyorsul úgyis mindenem,

Mint az ölelés,

Épp a vége egy rövid

Görcsberepülés.

És persze megint olyasvalakire asszociálok erről a dalról, akiről nem tudom elképzelni, hogy szerette volna ezt a számot, s azt sem tudom elképzelni, hogy létezik egyetlen olyan párhuzamos valóság, amiben igen. 

Azt nem is meséltem,

hogy Pierre és Ben Eflekt jelentkeztek nevelőszülőknek. Mivel hiába van mindkettőnek érvényes engedélye örökbefogadáshoz, tudják, esélytelen a dolog. Úgyhogy vállalták, megint végigcsinálják ugyanazokat a köröket, akár többször is (minden nevelőszülői hálózat saját ügymenetet indít). Aztán a másodiknál feladták, mert tudatosult bennük, hogy nem ezt akarják, nem erre vágynak, nem átmeneti szállás szeretnének lenni, hanem örök szülői otthont teremteni. 

Nehéz döntés volt, de szeritnem így a jó. 

Vagyis dehogy jó! Baromi klassz apák lennének, szóval rohadtul szar, hogy itthon nem lehetnek. És persze örülök Pál Marciék második gyerekének, meg nagy dolog, hogy kiharcolták (és dühítő, hogy szimbolikus 9 hónapot kellett küzdeniük egy kislányért, akit konkrétan nekik szánt a szülőanya), és persze vállalni az egész család az család kampányt nem leányálom, de frusztráló is, hogy nekik “bezzeg” kettő gyermekük is van. Persze legyen, Pierrék nem ezért nem gondolkodhatnak egy árván maradt gyerekről. Szar ez az egész.

Rövid

lett a hajam, én kértem ilyenre. A rövid vállig nyakszirtig érőset jelent, s hogy szakszavakat használjak, lett volumene. Az új fodrászom öt percnyire lakik, a ránk merőleges utcában, ott van a garázsban kialakított kis szalon, teljesen korrekt, pláne arra, amire nekem szükségem van (=félévente vágás). Cuki volt, mert bepróbálkozott mindennel, Karen-frizura, kétféle frufru, meg hogy hátrafonja az elejét, hogy ne kelljen összefognom azonnal (Lujza miatt), vasalja, lakkozza. De szerencsére nagyon jó fej, és egyből vágta (hehehehehhehehehe), hogy nálam ezzel nem tud bevágódni (azta, formában vagyok!), szóval csak simán vágott, formázott azért valamennyit, tényleg jó lett. Jobb, mint az előző fodrászom, bár én vele is tökéletesen meg voltam elégedve, ez is jelzi, mennyire érdekel a hajam, meg az egész szépségipar. Kár, hogy az idő 80%-ban össze van fogva a hajam, mert Lujza így is állandóan abba kapaszkodna, sokszor még este is összefogott hajjal alszok, mert örülök, hogy le tudom tenni magam mellé úgy, hogy nem ébredt fel, mozdulni sem merek olyankor, épp csak a takarót magamra húzom, a szemüvegem is tíz percnyi egyenletes szuszogás után teszem le. Na még annyit, hogy összegben sem volt borzalmas, sőőőőt. És nem volt hajlandó jattot elfogadni. Erre anyum mondta, hogy inkább törzsvendéget akar. Hát, engem ugyan megvett kilóra, csak belőlem nem fog megélni, szóval remélem van hajára igényesebb vendégköre. Ja, és még egy dolog: gyorsan (nagyon gyorsan!) dolgozik és annyi small talk zajlott le, ami kezelhető számomra. 

Már csak egy kozmetikust kellene leakasztanom a közelben, aki havonta-kéthavonta lewaxolja a dzsungelt a combomról. 

Lujza-híradó:

- Annyira cuki, hogy már a saját lábán lépdel ki utánunk. Múltkor fogmosás közben lepett meg azzal, hogy egyedül besétált a fürdőszobába. És persze próbálgatja a határait: jár labdával a kezében, próbál fellépni a dobozaira, leül-feláll-elindul, belelép a magas peremű dobozokba, próbál felmászni a kanapéra és az etetőszékébe. Rettenetesen büszke magára, ám ha valami nem sikerül, rettenetes hisztit tud csapni, tiszta drama queen. 

- Jött hozzá a Mikulás, nyilván nem értett meg semmit abból, amit a cipőről meg a szarvasszánról hadeváltam, de örült a könyvnek és a játékoknak. Csokit nem kap, a narancsért nincs odáig, a pomelót meg még nem volt merszem felbontani. (Előbb úgyis U2b oktatóvideót kell néznem róla.)

- Stabilan nyolc kiló. 13 hónaposan. Próbálok laza lenni. Próbálok laza lenni. Próbálok laza lenni.