hogy Pierre és Ben Eflekt jelentkeztek nevelőszülőknek. Mivel hiába van mindkettőnek érvényes engedélye örökbefogadáshoz, tudják, esélytelen a dolog. Úgyhogy vállalták, megint végigcsinálják ugyanazokat a köröket, akár többször is (minden nevelőszülői hálózat saját ügymenetet indít). Aztán a másodiknál feladták, mert tudatosult bennük, hogy nem ezt akarják, nem erre vágynak, nem átmeneti szállás szeretnének lenni, hanem örök szülői otthont teremteni.
Nehéz döntés volt, de szeritnem így a jó.
Vagyis dehogy jó! Baromi klassz apák lennének, szóval rohadtul szar, hogy itthon nem lehetnek. És persze örülök Pál Marciék második gyerekének, meg nagy dolog, hogy kiharcolták (és dühítő, hogy szimbolikus 9 hónapot kellett küzdeniük egy kislányért, akit konkrétan nekik szánt a szülőanya), és persze vállalni az egész család az család kampányt nem leányálom, de frusztráló is, hogy nekik “bezzeg” kettő gyermekük is van. Persze legyen, Pierrék nem ezért nem gondolkodhatnak egy árván maradt gyerekről. Szar ez az egész.
Nagyon nehéz Magyarországon az örökbefogadás szerintem, nagyon szigorúak a feltételek. Pedig tele vannak a gyerekotthonok gyerekekkel. Nekem is volt gyerekotthonos barátnőm és utálta az otthont, de az anyja nem mondott le róla, félévente egyszer meglatogatta, vagy telefonált neki. De állítólag ez is kapcsolattartas és így nem kerülhetett el örökbefogadókhoz.
VálaszTörlésDrukkolok a barátaidnak, hogy teljesüljön az álmuk.