Sokszor érzem magam öregnek,

legutóbb például akkor, mikor a boltban előttem sorban álló munkás ruhát viselő (klasszik erős bakancs, kék kantáros nadrág, alatta világos póló) srác karján ott virított egy gyöngysoros karkötő. 

Mondjuk nyilván bejön nekem az ilyesmi, mint már ezerszer utaltam rá, imádom, ha egy férfi van annyira férfi, hogy simán bevállal valami femininnek tartott dolgot, legyen az ruhadarab, ékszer vagy viselkedés, csak az én fiatalkoromban (hehehehhehehesírokhehehhehe) még az számított  hasonló merészségnek, ha egy srácnak köves fölbevalója volt. (Persze ennek a srácnak is volt fülbevalója, de az nem ütötte meg az ingerköszöböm.) 

Azt meg egyelőre csak külföldi fiataloknál láttam*, hogy színesre van festve a körmük a fiúknak. De lehet, hogy csak eddig keveset jártam "a városban". Októberben alaposan megfigyelem az új ifjúságot, s beszámolok. 

*jó, anno a naggggyon rocker arcok lehet feketére festették a körmük, de azért ritka volt. 

Nem tudom eldönteni,

hogy menő vagy szánalmas az, hogy váratlan fennakadás esetén kb fel perc alatt váltottam külső bizottsági tagból titkárrá a vizsgán. A fél perc azért kellett, mert nem volt behozva a laptopomon a tételsor és a random szám generáló. De hiába telt el már jó sok év, s hiába csináltam csak pár évig (2-3?), valahogy ösztönszinten megy a dolog. Ehhez hozzátesz, hogy szerettem titkár lenni, s mai fejjel még jobb lennék benne (=lazább, nem görcsölnék hülyeségeken és jobban meghúznám a határokat - elsősorban a munkaidő határát a disszertáció-írás javára). De már titkár sem vagyok, a disszertációmra is rakódott egy decens porréteg a könyvtárban, s most azt kell majd megtanulnom, hogy a húzzak határokat Lujza javára. Ezt még gyakoroljon kell, tekintettel arra, hogy már öt kurzust bevállaltam. (És ugye ez nem a fizetett munkám, hanem Elefántcsonttorony csábító szirén-hangjának nem tudok nemet mondani.)

Én és a híresen jó arcmemóriám

(...)

Virág apukája: Ja, mert korábban a V. ker'-ben laktunk, a H. utcán. 

Médea: Mi is ott laktunk. 

Virág apukája: Tudtam, hogy ismerlek valahonnan, de nem tudtalak hová tenni!

Méeda: A X. szám alatt. 

Virág apukája: Ne már! Mi is! A kilencediken voltunk albérletben. 

Médea: Mi meg a nyolcadikon. Akkor biztos lifteztünk együtt párszor...

(...)

Mivel hiába hallgattam meg egyszer Lujza alvószünetében,

az se űzte el a fülemből, így kénytelen voltam újra meghallgatni ezt a dalt akkor is, mikor már Lujza ébren volt. Egyből eldobta a matricát, amit épp ragasztgatott, és táncolni kezdett: pörgött körbe, aztán jobbra-balra billegett és rázta a kis kezeit, nagyon cukker volt. Először leesett az állam, mert nem szokta érdekelni nagyon a "felnőtt zene", aztán persze nevetgélve együtt táncoltunk tovább. 

 Az előadó amúgy Omar Rudberg, ő is egész cuki, és a mozgása is majdnem olyan jó, mint a Lujzáé. 

Edit: Most látom, sikerült "rossz" verziót betennem a videóból. A fiatalember háromnyelvű (spanyol, svéd, angol), nekem a svéd verzió tetszik a legjobban, a klip eredetije is a svéd dalra készült, ezért nem úgy mozog a szája néha, ahogy "kellene". : ) Most már maradjon a spanyol. 

Amikor ülsz a kád szélén,

fogkefével a kezedben, és bőgsz, mert tudod, hogy egy hét múlva ugyanekkor az első bölcsis napra fogtok készülődni…. 

Adam Levine csapta nekem a szelet,

totál fura. Nyilván nem a világsztár, hanem a This Love-os srác, akinek nem volt még annyi tetkója, meg nem volt akkora hírneve, csak egy jó zenekara, akikkel egész érdekes zenét csináltak. (Hogy mivé fajult el, az már más kérdés). Azt a klipet pláne bírtam, mert minden olyat megtestesített a csávó, amiért akkoriban nedvesedett a bugyim. Mármint izé, ami tetszett. 

Fun fact, van egy meleg öccse, ami legalább 1%-kal növelte az esélyét annak, hogy anno 21 évesen, a szingli korszakomban összejöjjek vele, így tehát összesen volt 1% esélyem. Nos, Adam Levine nem jött össze.

Szerencsére Adam Levine nélkül is összejött az élet. (Másik fun fact: Zebu fiatalkori stílusa, testalkata stb elég This Love-os. Nem véletlen lettem a neje.)

Edit: A nevét leírni háromból kétszer nem sikerült, de már javítottam. Illetve itt a videó is illusztrációként, hogy lássátok, ki maradt le rólam (mármint ha valaki nincs tisztába azzal, ki ez a csávó):

1,5 órás alvás után

Médea: Kialudtad magad?

Lujza (határozottan): Ki!

Narrátor: A gyermek balra eldől, s további 1,5 órát alszik anyja egyre inkább zsibbadó jobb karján. 

Zebu: Lefotózod?

Médea: Nem, dehogy! … Bár megfordult a fejemben… 

Lujza bilibe pisilt. :) 

Életem első szülői értekezletén vagyok túl,

nem sírtam*, tök büszke vagyok magamra. 

Megyek hajat mosni, mert holnap jönnek családlátogatni a bölcsis nevelők. 

* csak bekönnyeztem vagy háromszor. 

Életkép:

Lujza hangosan kacag, Ben egy plüsskutyával csikizi őt, Zebu és Pierre úton haza a dédivel az autóban (c-i rokonoknál volt), én meg a Heartstopper című sorozatról értekezek chaten egy újságíróval. Ha lesz időm (és végre megnézem az utolsó 15 percet), talán írok is róla.