Kitört a bölcsis nyári szünet,

így itthon vagyok Lujzával. Vagyis, ha nem muszáj, nem vagyok vele itthon, hanem bóklászunk. A bóklászást nem segíti a rohadt meleg, de én meg megpukkadok a lakásban, klíma ide, klíma oda. 

Hétfőn anyuméknál voltunk és a hozzájuk közeli új játszin, kedden itthon és anyumék jöttek el, szerdán zenebölcsibe mentünk (ahová régen is jártunk), ma meg az Elefántcsonttoronyba, mert múltkorában felfedeztem, hogy egész pofás gyerekkönyv részlege van, plusz babzsákok (és légkondi). Lujza minden programot imád, mindenért lelkesedik, zenebölcsibe szerintem minden nap menne, ha tehetné. Olyan jó volt látni az arcán az őszinte érdeklődést, mikor "zene néni" hangszeren játszott, meg a felismerést, mikor ismerős dalt hallott. Énekelt, táncolt, tapsolt, ugrált, mindezt önfeledten. Ami nem jellemző rá annyira, szóval nagyon örültem, hogy el tudta engedni magát.  

Lujza imád buszozni és villamosozni, és iszonyat távokat le tud sétálni (persze a végén már mondja, hogy elfájadtam, de kitartóan jön a kis lábain), rettentő büszke vagyok rá, mert szépen viselkedik a tömegközlekedési eszközökön és a megállókban, meg úgy általában mindenhol. Öröm vele bárhova menni, annyira cuki és szófogadó, és ha szeretne valamit, lehet vele egyezkedni, viszont ha menni kell, megérti, és jön. 

Ráadásul felfedeztük, hogy a Toronyban nemzetközi sportesemény zajlik, úgyhogy lehetséges, hogy holnap is ott kötünk ki, visszük a foci EB-re beszerzett magyar zászlót (legyen jól kihasználva, ha már megvettük), és szurkolunk a lányoknak-fiúknak. Csak ez a rohadt hőség ne lenne. Délután meg megtekintjük Nővér V. ker'-ben található lakját, jó lesz majd nosztalgiázni, mert anno mi is abban az utcában éltünk tíz évig (Lujza csak kb. 10 hónapig).

Telepi hírek: Pierre és BenEflekt fogott nekünk két gyíkot, egy nőstényt és egy hímet (mint kiderült, nem szándékosan, de úgy tűnik ennyire internalizálták a heteronormativitást - viccelek). Nem csak megfogták és bedobozolták őket, hanem át is hozták, hogy legyen nálunk is gyíkság. Az ő kertjük mondjuk bujább, hüllő-kompatibilisebb, de reméljük, jól fogják magukat érezni nálunk is. Ha még nálunk vannak. Ha még nem kapta el őket a szomszéd Cicó (mint tegnap az egyik szépséges énekesmadarat). 

További hír, hogy sajnálattal le kellett mondanunk az utca legszebb kerítése címről, mert rozoga és dűledező szívvel ugyan, de lebontattuk, s most egy új, ámde kommersz kerítés lesz a helyén. A térkő már kész (az autóbeálló miatt muszáj volt, mert sárban tocsogtunk mindig), a kerítés alapja áll, a lécek még ezut érkeznek. Izgultunk Zebuval, hogy vajon jó térkő-színt választottunk-e, s tegnap megállapítottuk, hogy nem jó. Hanem tökéletes. A házhoz is passzol, nem hivalkodó, de nem is az uncsi szürke. Visszafogottan menő, mint mi Zebulonnal. (:D)