aminek az az alcíme, hogy Hazatérés Afganisztánba, ami szépen össze is foglalja a regény törzsét, de a moly.hu adatlapon ott a fülszöveg kicsit több részlettel.
Tetszett. Kritikák szerint nagyon amerikai, ezzel egyetértek, de az van, hogy szerintem ez inkább előnyére vált. Ugyanakkor meg nagyon afgán, és ugyan csak egy kulcslyuknyi betekintést kaptunk a sorokon keresztül arról, hogy egy kiskamasz gyerek (majd egy, már amerikai állampolgárként visszatérő felnőtt férfi) hogyan élte meg Afganisztán viharos történelmi változásait, őszintén szólva az én lelkivilágomnak ennyi bőven elég is volt belőle. Amúgy is ez a könyv inkább globálisan értelmezhető fejlődésregény, coming of age story, vezekléstörténet, s nem történeti földrajzi alapú társadalomleírás.
A karakterek hibáikkal együtt szerethetők, bár a főszereplőt kivéve elég árnyalatlanok. Vagyis csak egy-egy árnyalatuk van: szélsőségesen hűséges, szélsőségesen becsületes, szélsőségesen gazember. A vége is picikét összecsapott lett, bár az is igaz, hogy az már egy nagyon más történet kezdete lenne, s értem, hogy le kellett valahogyan zárni (és alapvetően jó is lett a lezárás).
Hosseini írásmódja jó, abszolút olvasmányos, kifejező, jó tempójú. Biztosan fogok még tőle olvasni.
az Ezeregy tündöklő nap, nekem az tetszett a legjobban tőle. az egyik főszereplő velem egy évben született, így nekem különösen szívbemarkoló volt látni, hogy neki milyen sors jutott, miközben én a kis gimnazisták életét éltem a 90-es évek Magyarországán. librarycat
VálaszTörlésPont azt néztem ki én is következő Hosseininek, úgyhogy ebben most jó alaposan megerősítettél (a moly.hu-n azért elég vegyesek a vélemények). Érzem, az se lesz könnyed olvasmány...
Törlés