Blogvember, vagy mi van,

ami azt jelenti, hogy a kihívásnak megfelelően minden nap írni kellene valamit. Majd meglátjuk. Ha olyan lesz a hónap, mint a ma reggel, akkor máris buktam a kihívást.  

Borzasztó volt a hajnal, Lujza orra dugul, horkol, köhög, de hiába fújja, nem jön semmi. Egy bő órát kínlódtunk, mire szegényke vissza tudott aludni. Reggel meg kelt a szokásos hat előtt, én meg mosott szar voltam (mondjuk azért is, mert Lujza előtt egyszer Kórász is ébresztett, mikor beledugta az orrát a számba). Szóval, ki voltam reggel égve, utalom is magam olyankor, mert egyszerűen nincs idegrendszerem Lujzához és a nyafijaihoz. 

Na mindegy, végül nem lett rakás fos a nap, hanem elmentünk a főnek a terére híres írónős szobrot nézni (meg Salvus vizet venni az ügyeletes gyógyszertárból Lujza új inhalátorába). Délutáni program meg a kerti munka volt: lehullott levelek gyűjtése, Lujza tök cukin segített (és ebéd és ebéd utáni alvás után végre én is jókedvű voltam). Aztán az udvaron játszottunk bölcsiset, ami azt jelenti, hogy Lujza bezárja magát az előkertbe (aka bölcsi) én meg elmegyek dolgozni (kettő méterre arrébb). Lujza elénekli hogy síppal-dobbal-nádihegeduvel, aztán nekem vége a munkaidőnek, o meg kiengedi magát és rohan megölelni. Én ez egymás után ötvenszer. Aztán váratlanul betoppant Pierre és BenEflekt, meg is hívtak magukhoz sütizni, úgyhogy a délután estébe hajló részét egy utcával arrébb töltöttük.

Most megyek zuhanyni, aztán nézünk valami sorát Zebuval. 

Elütésekért bocsi, idővel talán javítom, telorol így megy.