(sic!) írja nekem a hallgató.
Nos, engem olyan szinten hagy hidegen a Halloween, hogy csak elképedve nézek ki a fejemből, látva a magyar polgártársaim lelkesedését. Másokat mi mozgat meg benne? Persze én eleve utalok félni, a horror műfajt se csípem, a szellemek, boszorkányok, vámpírok, zombik és vérfarkasok alapvetően szintén nem érdekelnek. Jó, az édesség-gyűjtés részét pont megértem.
Azt viszont sajnálom, hogy tegnap nem jutottunk el a temetőbe, főleg Lujza miatt. Ez nálunk hagyomány: a november 1-i esti temető-járás, mécsesek gyújtása, pár percre megállva a nagyszülők, dédszülők sírjánál. Már Lujza elég nagy lenne, szerintem érdekelné is. Lassan úgyis ezekről a dolgokról is el kell kezdeni vele beszélgetni, mint a halál. Mármint nyilván nem leültetve, kiselőadást tartva, csak így, hogy elmegyünk a temetőbe. Meg nekem is készülnöm kell a kérdéseire. Hipp-hopp kettő éves lett, így hipp-hopp eljön a nehéz kérdések ideje is. (Szerencsére millió meg egy konyv és podcast áll rendelkezésre, amik segítenek az életkornak megfelelő szintű válasz megfogalmazásában.)
Művel megérkezett az új, bélelt overallja, így esélyes még a hétvége. Akkor már talán nem lesz lezárva a fél város a temető körül, és a tömeg nagy része is lerótta már tiszteletét, de maradt annyi későn kapcsoló/elfoglalt/tömeget kerülő, akik gyújtanak meg pár mécsest (rajtunk kívül).
Mindeközben egyre többször szorongok azon, hogy anyum és apum mindketten 70+osok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése