Egyrészt találtam régi archivált beszélgetéseket, az egyiknek volt a részlete a "wéemes" kutyás, amit be is másoltam pár hónapja, de a Zebulonos első beszélgetések is igen mókásak, lehet abból is vágok be pár részt majd. Vicces visszaolvasgatni, hogy hogyan indult a kapcsolatunk.
Másrészt redditen is téma volt egyszer régen az MSN, hogy mekkora jó program volt, és persze előjött, hogy vajon miért volt jobb (másabb), mint a mai okos telefonos üzenetküldő alkalmazások.
Az egyik - szerintem - legfontosabb jellemzője a jelenidejűség. Ami persze hátrány is, erről kicsit később írok. De előny annyiban, hogy tudod, a másik is a gép előtt ül, így lehettek (voltak) előre megbeszélt online randik, meg persze annak is megvolt a varázsa, mikor izgatottan vártunk órákon át, hogy a másik mikor jelenik meg. Emlékszem, volt több alkalom is, mikor egy sráccal az élőben menő Eurovíziós dalokat tárgyaltuk meg, kinek melyik tetszik, melyik nem, kinek szurkolunk.
Az is jó volt benne, hogy egy kis híd volt az anonim és a névvel-arccal vállalt kommunikáció között. Sok online ismerősöm lett így, köztük nagyon sok blogger, akikkel először kommenteltünk egymás blogján, aztán MSN-eztünk, aztán bejelöltük egymást iWiW-en (!), később átvándoroltunk face-re, instára. De olyan is akadt, akit MNS-en keresztül "mutattak be". Meg persze akadt, akit chat-ről szedtem össze, s hogy legyen folytatása a beszélgetésnek, címet cseréltünk.
Jó volt váltogatni a képeket, meg kiírta, épp milyen zenét hallgatunk (winampon!), meg volt egy csomó béna emotikon, én úgy állítottam be, hogy az iigen egy bólogató fej legyen, ez mai napig megvan, a :$ pedig a pirulós arc volt, többre nem emlékszem, pedig akkor fejből nyomtam a fejeket (hehehe). Vicces volt bökdösni egymást, akkor a másik ablaka rezegni kezdett és pittyogott.
Izgalmas volt várni, hogy végre fellépjen az, akire annyira vártunk, de persze ez is volt nagyon rossz a jelenidejűségben: ha más volt a napirend, más volt a program, hiába vártad, hogy aktív legyen a neve a listában az illetőnek.
Nem is tudom, miért jutott ez az egész eszembe, az eredeti posztot már jó régen elkezdtem írni, nem tudom, híva akartam kilyukadni. Lehet oda, hogy nosztalgia ide vagy oda, most tuti nem lenne idom rá, meg amúgy is kivel chatelnék. Plusz, ami a Messenger és társai vs MSN különbség, az pont az, hogy nem kell egy időben a gép előtt lenni (pedig a tabletek és okos telefonos korában jóval többet és könnyebben vagyunk képernyő előtt), de ennek is meg van a maga varázsa, ha talál megfelelő “partnert” hozzá az illető. Imádom, hogy Pierre kedvenc* exével (blognevét már megint nem tudom) hónapok óta üzengetünk egymásnak, van, hogy napokig semmi, de teljesen olyan ez köztünk, mint egy átlag beszélgetés, onnan folytatjuk hosszabb csend után is, ahol abbahagytuk.
Tíz óra, kötelező alvás, mert bújik Lujza őrlője.
*nekem a kedvencem, nem Pierrnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése