a föld talán alakulgat, minden esetre az élet megjelent (gilik, katicák, gyomok), szóval természetanya teszi a dolgát. Meg a kalapács, amivel Zebu az agyagrögöket széttöri. Ami szerintem majdnemhogy felesleges munka, de amúgy tényleg nem bírná el a fűnyíró, plusz jó kis terápia Zebunak is. Már ha szomszéd I néni nem megy ki dumálni. Ha Zebu kimegy, persze I néni is kimegy, mert magányos és egyedül nincs óriási kerítéssel elkerítve (még). Az ember beszélget valamennyit, de azért minden egyes alkalommal nehéz, meg mi tényleg nagyon socially awkwardok vagyunk.
L szépen üldögél, mászni tud, ha nagyon akar, de kúszni gyorsabb. Az álldogálásról nem bírom leszoktatni, mindenhova csimpaszkodik. Ügyesen eszeget, csipegeti a falatkákat és kanállal is próbálkozik. Oké, több kerül a földre, a ruhájára és a hajára, mint a szájába, de próbálkozik. Szépen lassan hízik, már 7400 gramm, de azért kikértem az újabb adag hízlaló tápot.
Ja, és hogy kevésbé érezzem magam szaranyának, végre sikerült főznöm neki párszor. (Magunknak továbbra is menzás kaját rendelek, annyira pro még nem vagyok, és egyelőre anyagilag is jobban jövünk ki így. Nem vicc, mert a teljes adag kaját kétszerre esszük meg, így egyrészt van meleg vacsi, másrészt egy étkezés 600-700 Ft/főre jön ki.)
Hogy azért ne érezzem magam jóanyának se, azért is teszek. Pl. mikor türelmetlen vagyok, meg nem szépen beszélek a gyerekekkel. Kórászt is csúnyán kitessékeltem egyik nap a gyerekszobából, mikor a nagy nehezen visszaaltatott L-hez odaugrott a kiságyba és felébresztette. Sose csinál amúgy ilyet, nem is értem, hogy találta ki. Azért nem kellett volna azt mondanom neki, hogy takarodjon, főleg nem indulattal. Persze azért jobban haragszom magamra, mikor L-lel vagyok türelmetlen/indulatos, mert nyilvánvaló, hogy mindig neki van "igaza", mármint jogosan sír/nyűgös valami miatt, nem hisztiből. Csak az a nyilvánvaló számomra nem mindig nyilvánvaló, és mire rájövök, hogy mi van, addigra az idegeim végére érek. (Hogyan lehet az idegek végére érni? Mindegy, már így marad, ha leírtam).
Nővérem rendszeresen jár, persze most, hogy vége a nyárnak, már "csak" heti egyszer, ahogy anyum is. Pierrék viszont nem, mert bumburnyákok. Múltkor értetlenkedett Pierre, hogy a nagynénje miért nem megy hozzájuk soha, mikor itt vannak látogatóban Nyakasfalván. Hiszen egyértelmű, hogy szívesen látják őket, mutatnák meg nekik a kertet, házat stb. Erre kiderül, hogy azért nem szoktak átjönni Ben Eflekttel hozzánk, mert nem hívjuk őket külön. Anyám tyúkja! Azóta megbeszéltük velük, hogy ne kelljen már kérvényt benyújtani, hanem jöjjenek unokahúgozni, ha szeretnének. Főleg mivel egy utcával arrébb laknak...
Peti, neked meg egy nagy ölelést küldök így online.
Ne skatulyázd magad! Anya vagy - indulatokkal, érzésekkel stb - nem rossz, nem jó, egyszerűen anya. Az ölelést köszönöm.
VálaszTörlésIgen, tudom, tudom. De nagyon nehéz nem skatulyáznia egy magamfajtának egy magafajtát. :) Tanulom a lazaságot, meg a disztingválást, meg... meg az anyaságot. Remélem szép lesz a falad és (újra) sajátodnak fogod érezni a lakást!
VálaszTörlésNem csupán a falaim lettek szépek, de egy-két bútort is kicseréltem. Lehet, hogy szakmát tévesztettem és valójában szobafestőnek kellett volna mennem.
VálaszTörlés