Meg voltam valami X faktor szerűben, ami dalszerzőknek szóló tehetségkutató volt és volt ott egy srác, aki kritizált egy dalt (jogosan) és próbálták beégetni, hogy akkor énekelje el ő, de el tudta énekelni tök jól. Örültem a sikerének.
Aztán nyomokat gyűjtöttem, mint egy titkos ügynök, haverkodtam Ancsával (igen, jól olvastad), mert meg akartam akadályozni Máté halálát. Tudtam, hogy meg akarja ölni magát - az álmomban máshogyan. De annyi elég lett volna, hogy meggondolja magát, ha beszéljek vele. Szóval nyomoztam, hogy hol van az a lakás. Meg hogy hogyan néz ki Máté, ehhez Petitől próbáltam fényképeket szerezni, aki épp diavetítést tartott, de a titokban a mobilommal lefotózott képek használhatatlanul elmosódottak lettek, annyira kapkodtam és egyre inkább kétségbe estem, mert tudtam, hogy fogy az idő és aztán már annyira kifutottam belőle, hogy inkább felfedtem magam és évjárat öccsével kiabáltam, hogy segítsen, mert Máté meg fog halni, de nem hitt nekem, kinevetett. És tudtam, hogy már késő.
Ébredés. Hajnal kettő. Ideje szoptatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése