1650 gramm körülre becsülte az UH-os hölgy,

minden rendben van vele, minden kis szerve működik és minden mérete teljesen normál tartományban van. Irányba is állt, szóval a rugdosások alapján jól sejtettem, hogy fejjel lefelé van a kiscsaj. Az "5D" része érdekelt minket a legkevésbé, mert amúgy is bohóckodás, de persze mókás volt látni a kis arcát, vagyis mókás lett volna, ha nem bújt volna bele a méhembe a kis szégyenlős! Így csak a fél pofija látszott, s az is, hogy nagyban kortyolgatta a magzatvizet (fél órával előtte reggeliztem, úgy tűnt, ízlik neki a míves csípős kolbász). Hát, az orra nem biztos, hogy szép lesz, de hát szegény két oldalról kapta a csodás géneket: Zebulon krumpli formájú orra és az én karvalyorrom egyesült. Sebaj, legalább már van haja! (1,5 cm....)

Szóval, van öröm. Annak viszont nem örültem, mikor az UH-s hölgy mondta, hogy a dioptriám miatt elég magas a valószínűsége a császárnak. Persze biztosat majd a szemész mond (szeptemberre van időpontom). Csak az van, hogy már pont kezdtem magam beleélni a természetes szülésbe, meg nézzük a felkészítő videókat Zebuval, és már ő is tervezgette az apás szülést, erre meg... Erre meg nem gondoltunk. Mindegy, ha császár lesz, császár lesz, azt is túl lehet élni. 

Amúgy a kis tök elég aktív, ha rájön a hoppáré hatalmasakat tud rúgni, végre Zebu is érezte, sőt, egyszer Pierre is elkapott egy szépen irányzott karate mozdulatot. A rugdosást amúgy szeretem, jó érezni, hogy aktív a kölök, de azért este jó lenne, ha aludna. De akárhányszor kimegyek pisilni (kétszer-háromszor), akkor utána mindig ő is megmozgatja magát, ami a visszaalvást eléggé megnehezíti. Ahogy a hátfájás is, meg a megfelelő alvópozíció megtalálása. Jesszu', és még duplájára fog hízni!

S hogy még viccesebbek legyenek az esték, Kórász teljesen rám kattant. Eddig is előszeretettel aludt a lábamnál, de beérte egy pokróccal. Most meg a lábfejem sem elég, hajnalban konkrétan a pocakomra gömbölyödött rá hangos dorombolások közepette, de a vádlimat is imádja. Esténként is jön, mikor tévézünk, és még simogatni is hagyja magát! Ez nagyon nagy szó, mert hiába két éves (ami azt is jelenti, hogy két éve él velünk), meglehetősen magának való volt eddig. Most meg nagyon bújós lett. Lehet a hűvös miatt is, meg már nem kölyökmacska. 

No, ennyi elég lesz mára, amúgy is lemerül a laptop... 

Életjelek

Ma megyek dokihoz, már várom, hogy halljam a sütőtök szívhangját. 

A másik életjelnek is örülök. Még ha a két poszt nem is kifejezetten vidám, legalább nem üres az oldal, mikor megnyitom. 

Mostanában több álmom is rémlett reggel, persze mire leírtam volna őket, a ködbe vésztek, de volt Mátés, Spf-es, ikerbabás - mármint hogy nekem voltak ici-pici ikergyerekeim és a hátizsákomban hurcibáltam őket, igen, a hátizsákomban -, és végül volt kádba szarós is - igen, ezt is jól olvassátok, és fogalmam sincs, mit mondana rá az álmos könyv. 

Így a harmadik szemeszter (sic!) kezdetén

megállapítottuk Zebuval, hogy milyen jól állunk a jelenleg kb. egy kanadai sütőtök* méretű utódunk "kengyele listájával" (igen, ez sem elírás: kengyele, mert Zebu szereti elviccelni ezeket a dolgokat, a szemesztert is direkt használja trimeszter helyett). 

Megvan ugye a kiságy, a szekrénye, a pelenkázó, minden be is van rendezve, kiságyra felszereltük a merevített, íves szúnyoghálót, ami nem a szúnyogok, hanem Kórász ellen hivatott védeni a sütőtököt (mármint nyilván még nem most, hanem miután kinyomtam magamból). Kórász lelkesen tesztelte, és úgy tűnik, egészen alkalmas 3 kiló izgágaság megtartására. Persze így is volt, hogy Kórász lekaparászta a szélét, és sikerült büszkén kinyávognia a kiságy rácsáról (mivel a matracot még direkt nem raktuk be), de lassan megtanulja, hogy az tiltott zóna. Erdei állatos ágynemű előrendelve, törölközők, lepedők, takaró, kisolló, kisfésű, kismindefélebizbaz beszerezve. Haladunk az innen-onnan kapott ruhácskák mosásával is (két új csomag így is még úton van felénk), jövő héten laltárt készítünk arról, miből mennyi van, mit kell még venni. Nos, ruha-fronton nem sok mindent. Továbbá kinéztük a babakocsit és az összes undi és kevésbé undi elekromos eszközt (pl. mellszívó, ó anyám...), ezek megvételére már csak az alkalmas pillanatot (értsd: leárazást) várjuk, meg vannak olyan itemek, amik a méretük miatt várják sorukat (pl. kiskád).   

És amikor azt hittük, egészen jól állunk, akkor rájöttünk, hogy a gyerekre vonatkozó listán túl van az úgynevezett kórházas szett is. {Sóhaj} 

A sütőtök amúgy az egyre szűkebb hely ellenére lelkesen mozog, néha érzem, hogy a szerveimet is szépen széttolja. Az alvás egyre nyűgösebb, de így, hogy az idő hűvösebb (és az írásom rímesebb), így elviselhető. Persze az esti átlag két pisi megvan, de segít a nyuszis irányfény, éééés az esetek többségében vissza tudok aludni.

Amúgy pont az elektromos baba-eszközök beszerzése kapcsán jöttem rá, hogy jajj, én még mindig olyan gyerek vagyok, mármint döntésképtelen. Zebu tök ügyes benne, hogy a összehasonlít dolgokat, pofás pro-kontra táblázatokat készít, videókat néz, értékeléseket olvas, kiértékel és (ez a legfontosabb) a végén dönt. Na, nekem a döntés része nem megy, csak szorongani kezdek. Pedig - ahogy arra Zebu is felhívta a figyelmem - muszáj lesz egyedül döntenem. Én is tudom ezt, és bízom is benne, hogy képes leszek jól dönteni, mikor a sütőtök életben tartása és normális emberi lénnyé nevelése lesz a tét. 

És akkor további random hülyeségek, csak hogy maradjon róla emlék:

Pierrék vettek még van 1 hónapja mobil klímát, mert nem bírták a meleget. Most meg egy infraszaunát, mert... Mert Pierrnek mindig is ez volt az álma és elfér náluk, Ben Eflekt meg le van dominálva. 

Esténként, mint két nyugger, alig várjuk a Sütimester aktuális évadának részeit. Eskü legjobb műsor a tévében. 

A youtube-on viszont a Friderikusz podcastnek vannak fent nagyon jó részei.

Vajon szülés előtt fogom-e látni a Dűne filmet és az Alapítvány sorozatot? (Nem és nem.)

Elolvastam Krusovszky Dénes Akik nem leszünk már sosem című regényét. Imádtam. Terveztem írni róla hosszabban. (Valszeg nem fogok.)

Anyum a múltkori vasárnapi ebédnél kinyenyerészte Zebutól, hogy dicsérjen meg, hogy milyen csinos kismama vagyok. Miután leautistázta. (Amúgy kedvelik egymást!)

* szintén babaáruházas körlevél megfogalmazása...

Konzervatívok figyelmébe

ajánlanám, hogy azért is klassz, ha a sógorod meleg, mert a férjét is hozza, mikor megkéritek, hogy segítsen 80 kilós bababútort összeszerelni a leendő unokahúga számára.  

Az emlegetett unokahúg amúgy már karfiol nagyságú (az egyik bababolt hírlevele szerint) és igen élénk, az olimpia jegyében mindenféle sportokat űz, most épp kedélyesen karatézgat. A húgyhólyagom az ellenfél. 

Curtis Adams fotója a Pexels oldaláról