megállapítottuk Zebuval, hogy milyen jól állunk a jelenleg kb. egy kanadai sütőtök* méretű utódunk "kengyele listájával" (igen, ez sem elírás: kengyele, mert Zebu szereti elviccelni ezeket a dolgokat, a szemesztert is direkt használja trimeszter helyett).
Megvan ugye a kiságy, a szekrénye, a pelenkázó, minden be is van rendezve, kiságyra felszereltük a merevített, íves szúnyoghálót, ami nem a szúnyogok, hanem Kórász ellen hivatott védeni a sütőtököt (mármint nyilván még nem most, hanem miután kinyomtam magamból). Kórász lelkesen tesztelte, és úgy tűnik, egészen alkalmas 3 kiló izgágaság megtartására. Persze így is volt, hogy Kórász lekaparászta a szélét, és sikerült büszkén kinyávognia a kiságy rácsáról (mivel a matracot még direkt nem raktuk be), de lassan megtanulja, hogy az tiltott zóna. Erdei állatos ágynemű előrendelve, törölközők, lepedők, takaró, kisolló, kisfésű, kismindefélebizbaz beszerezve. Haladunk az innen-onnan kapott ruhácskák mosásával is (két új csomag így is még úton van felénk), jövő héten laltárt készítünk arról, miből mennyi van, mit kell még venni. Nos, ruha-fronton nem sok mindent. Továbbá kinéztük a babakocsit és az összes undi és kevésbé undi elekromos eszközt (pl. mellszívó, ó anyám...), ezek megvételére már csak az alkalmas pillanatot (értsd: leárazást) várjuk, meg vannak olyan itemek, amik a méretük miatt várják sorukat (pl. kiskád).
És amikor azt hittük, egészen jól állunk, akkor rájöttünk, hogy a gyerekre vonatkozó listán túl van az úgynevezett kórházas szett is. {Sóhaj}
A sütőtök amúgy az egyre szűkebb hely ellenére lelkesen mozog, néha érzem, hogy a szerveimet is szépen széttolja. Az alvás egyre nyűgösebb, de így, hogy az idő hűvösebb (és az írásom rímesebb), így elviselhető. Persze az esti átlag két pisi megvan, de segít a nyuszis irányfény, éééés az esetek többségében vissza tudok aludni.
Amúgy pont az elektromos baba-eszközök beszerzése kapcsán jöttem rá, hogy jajj, én még mindig olyan gyerek vagyok, mármint döntésképtelen. Zebu tök ügyes benne, hogy a összehasonlít dolgokat, pofás pro-kontra táblázatokat készít, videókat néz, értékeléseket olvas, kiértékel és (ez a legfontosabb) a végén dönt. Na, nekem a döntés része nem megy, csak szorongani kezdek. Pedig - ahogy arra Zebu is felhívta a figyelmem - muszáj lesz egyedül döntenem. Én is tudom ezt, és bízom is benne, hogy képes leszek jól dönteni, mikor a sütőtök életben tartása és normális emberi lénnyé nevelése lesz a tét.
És akkor további random hülyeségek, csak hogy maradjon róla emlék:
Pierrék vettek még van 1 hónapja mobil klímát, mert nem bírták a meleget. Most meg egy infraszaunát, mert... Mert Pierrnek mindig is ez volt az álma és elfér náluk, Ben Eflekt meg le van dominálva.
Esténként, mint két nyugger, alig várjuk a Sütimester aktuális évadának részeit. Eskü legjobb műsor a tévében.
A youtube-on viszont a Friderikusz podcastnek vannak fent nagyon jó részei.
Vajon szülés előtt fogom-e látni a Dűne filmet és az Alapítvány sorozatot? (Nem és nem.)
Elolvastam Krusovszky Dénes Akik nem leszünk már sosem című regényét. Imádtam. Terveztem írni róla hosszabban. (Valszeg nem fogok.)
Anyum a múltkori vasárnapi ebédnél kinyenyerészte Zebutól, hogy dicsérjen meg, hogy milyen csinos kismama vagyok. Miután leautistázta. (Amúgy kedvelik egymást!)
* szintén babaáruházas körlevél megfogalmazása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése