kismamaruhát vásárolok, ez valamiért nagyon bekattanhatott nekem, aztán álmomban egy csomó egykori iskolatársam/csoporttársam is nagy pocakkal tűnt fel, nézzed már, mennyi várandós, ja, hát nem is olyan nagy dolog, hogy én is az vagyok, egy csomóan mások is azok...
Aztán most gondolkodtam az álmomon, és azt mondtam magamnak, hogy hülye vagy(olf), Médea, igenis különleges, hogy ott a pocakodban egy kis élet, tessék szépen megélni, és az egészen tündi-bündi módon különlegesnek érezni, mert várhatóan nem sok ilyen lesz még az életben! (Azért egyszer még jó lenne - no de először ezen legyünk túl...) Amúgy sem verseny.
Azt viszont nem álmodtam, hogy a jó időre való tekintettel végre tisztességesen kikutyáztam magam anyósomék kutyáival. F. kutya a kedvenc kutyám, anyósom szerint én is az ő kedvenc emberei között vagyok, szóval kölcsönös a szerelem és így tavasszal eléggé egymásra vagyunk kattanva, már csak azért is, mert imádom fésülni, és, nos, róla lehet mit. Rettenetesen tömött bundája van, én komolyan nem tudom, miféle keverék lehet, de a felmenői között tuti vannak hegyi kutyák, és/vagy valami nagyon szibériai fajta, kinézetre amúgy úgy fest, mintha valaki 90 fokon kimosott volna egy ír farkaskutyát. Na jó, csak 60 fokon, mert így is nagytestű, de azért nem olyan félelmetesen behemót, mint a fajtatiszta társa. Azért ahhoz kellően nagy, hogy ne tudjon beleülni az ölembe - persze azért megpróbálta. Kétszer is. Lejött róla egy fél festékes vödörnyi szőr, pedig csak a jobboldalát hagyta fésülni és anyósom mát kétszer átfésülte (szintén egy-egy festékes vödör szőr mínusz). Édes volt, mikor vagy fél percig elmélyülten szaglászta a hasam, mondom is neki, hogy jól gondolja. :) Azt olvastam, hogy ha a kutya odabújik a hashoz, akkor a baba szívhangját is hall(hat)ja. F. kutya már elég süket, így biztosan nem hallotta. No, de a szaglása az még mindig remek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése