Itt volt már az idő, hogy veled is álmodjak. Az úgy volt, hogy meghívott előadó voltál, valamilyen politikai és/vagy történelmi eseménnyel kapcsolatban tartottál órát a hallgatóimnak, de a gyerekkori szobámban. (Annyi kiegészítéssel, hogy volt kivetítő, meg tábla is.) Ügyes voltál, tök büszke voltam rád.
Baba-álom fronton annyi előrelépés történt, hogy az álmomban kismamaruhát vásároltam (volna, ha találtam volna, de csak botsáskákra való nyári göncöket árultak).
Közben megérkezett mindkét teszt, minden genetikai eltérésre alacsony kockázatot mutattak. Jupppp! (erről a juppogásról le kellene szoknom...) Mivel az egyik genetikai vérteszt volt, ezért a nemét is megtudtuk (az volt az első, amit megláttam a papíron). Már összegyűjtöttünk egy csomó szép fiúnevet, ezért úgy döntött a kisasszony, hogy megviccel minket. Most kínlódhatunk a lánynevekkel, amikkel amúgy is bajban voltunk, de azért vannak öletek. Na jó, egy ötlet van. Pierrék jól le is húzták. (Pierre húzta le, a mindig-kedves-udvarias-segítőkész-és-cuki BenEflektnek tetszett.)
Anyum "megjósolta", mármint bevonzotta a lányunokát, Zebu anyja kicsit meg van illetődve (három fiút nevelt fel), de majd beletanul a lánynevelésbe is. Nővéremet azzal hívtam fel, hogy megtudtuk végre a gyerek nemét és szeretném felkérni fociedzőnek. (Focizott, rövid ideig még "profi" női csapatban is.) De nem vertük át, mert egyből visszakérdezett, hogy "Miért, lány?!" Pierrék fiúra tippeltek, amúgy Zebulon is végig úgy érezte, hogy fiúcska lesz, pedig lányt szeretett volna. Szóval neki "pozitív csalódás"* volt.
* Közhelyparádé: Nyilván az a lényeg, hogy egészséges legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése