végre folyamatosan csökkenthetem a kábszi (gyk: progeszteron) adagokat, aminek nagyon örülök, mert eléggé unom ezt a konstans zombi üzemmódot, még ha az is ennek a célja, hogy nyugodjak le a picsába, mert most másra kell az energia (mint pl. növeszteni a 2,1 cm-est), de komolyan mondom, nagyon fárasztó állandóan fáradtnak lenni. Pláne, ha ez azzal jár, hogy nem bírok se olvasni, se írni, és az esti filmet/sorozatot (vagy tegnap a válogatott meccset) is félálomban nézem. (Végül mégis csak folytattuk a True Detective-et a második évaddal, nem is olyan rossz.)
Határidős feladatot azért megint csak leadtam időben, úgy tűnik, a munka ébren tart. :)
Na de! Van egy csomó lemaradásom, az egyik A Dal 2021-es évadáról beszámolót írni. Mi Zebulonnal azok a mazochista típusú emberek vagyunk, akik minden évben követik az Eurovíziót, azzal a különbséggel, hogy tisztában vagyunk vele, hogy magyar induló az életben nem fogja megnyerni, és az egész ország érdeke az, hogy nehogy megnyerjük. Mióta a köztévé megsértődött az Euróvizióra és nem indulunk a nemzetközi megmérettetésen, azóta különösebben nincs tétje A Dal c. műsornak sem (eredetileg ugye nemzeti válogató volt). A műfaja is elég problémás számomra, mert addig oké, hogy nem a Eurovízióra választjuk ki a dalt, hanem... Hanem mit is csinálunk? Nem tehetségkutató, hiszen nagy öregek is indulhatnak, és mivel ugyebár van szavazós része a dolognak, ott azért egy Radics Gigi, Kállay Saunders András vagy egy Kaukázus nem ugyanolyan eséllyel indul, mint egy noname, életében először színpadra álló énekes. Mondjuk az jót tett a műsornak, hogy talán mintha kevesebb lenne az europop-típusú, egy kaptafára készült dal, de számomra kicsit furcsa, hogy évről évre több a rock és a metál, ami már lassan Rocksulis hatást kezd kelteni... Ha már rock: a zsűriből Nagy Ferót évekkel ezelőtt ki kellett volna tenni, semmi értelmeset nem tud mondani.
Az idei nyertessel (közönségszavazás alapján) ki vagyok békülve, ez a Kaukázus Egyetlen szó című dala lett, szarrá is játssza a rádió - megjegyzem, a refrén nekem nem tetszik, mert a refrén szövegének semmi értelme, zavaros.
A zavarossága ellenére összességében bejött, ahogyan még két másik dal is, amelyek elsősorban a a zenei világukkal fogtak meg. Az egyik a Gerendás-Dárdai Senkié című dala, aminek a szövege például nagyon távol áll tőlem, de az egésznek egy annyira chill hangulata van, hogy öröm hallgatni. A másik pedig a Pink & The Panthers Sodor a szél c. dala, ami szintén olyan nyugis-belelazulós. (Lehet a progeszteron teszi...)
És az abszolút kedvencem meg ez a fiúcska* lett a totál letisztult, egyszerű dalával (és ó, azok szép déli dialektusú e hangok!):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése