már kisgatyában nyomják a meccseket, az egyiken még póló sem volt. (17 fok van.) Első gondolatom: ha én lennék az anyja, nyakon vágnám. Öreg vagyok. Aztán - ha én lenék az anyja - mindenkinek eldicsekednék, hogy a fiam milyen sportos, meg neki (a szüleivel ellentétben) vannak barátai. Mondjuk a zenét lehalkíthatnák. (Igen, öreg vagyok.)
Jah! Zebulonnal egyik komoly esti beszélgetésünk során felmerült, hogy legyen-e két keresztneve a gyeröknek, Zebu nagy ellenzője ennek a szép hagyománynak, szerinte felesleges csicsa, én bírom a két keresztnevet (nekem is kettő van), persze bennem van egy naiv kispolgári vágyakozás, amiatt is vonzódom a két keresztnévhez. Mondjuk először egy darab nevet kellene kitalálnunk, Zebulon mostanában a kétcentist Zebulonnak hívja, mármint nem a saját nevén, hanem tényleg Zebulonnak. Anyakönyvezhető név amúgy. Hmmm.
Ma reggel meg azzal ébresztett Zebulon (az apja, nem a kétcentis), hogy énekeljek el egy magyar népdalt. Nincs is jobb annál, mikor 6:15-kor letörlöd a kicsorgott nyálad, majd félálomban rázendítesz az Erdő mellett estvéledtem című örökbecsűre. Mondjuk Zebulon elégedett volt vele(m) ("csak túl vallásos volt").
Abban viszont megállapodtunk, hogy ha két keresztneve nem is lesz, gitározni fog tanulni. Hát, nem egy zongora/hegedű/fuvola, de a klasszikus gitár is nagyon szép tud lenni. Kompromisszumok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése