Nos,

egészségünkre!

Hát, sajnos ez van. Volt wc-n visszafojtott sírás, meg volt autóban hahotázó nevetés, amikor kifiguráztuk, hogyan fogom én vigasztalni és biztatni az orvost, hogy majd legközelebb biztos sikerül. A jó hír amúgy, hogy az orvosnak tényleg van terve. Jobb is, mert ha nem talál ki valamit, akkor lassan rendeljük Dániából a spermaszállítmányt és Zebu tuti rábeszél valami nyálas szőke fickóra. 

Viszont amit tanácsolnék minden kedves olvasómnak - ami külön vicces, mert csupán kettő olvasóról tudok, mindkettő harmincas meleg fickó és sejtésem szerint egyikük sem tervez lombikozni, szóval baromi hasznos tanács lesz, de ha másvalaki a gugli barátunk segítségével talált ide, begépelve a lombik program és a tapasztalatok keresőszavakat, akkor annak azt mondanám, hogy: - eszetekbe ne jusson terhességi tesztet csinálni a vérvétel napja előtt. Mert bizony, ha negatív, akkor is csinálni kell tovább a hasbaszúrást, meg a kúpozást, meg a kábszi (progeszteron) szedést ésatöbbi. Csak kurva szar hangulatban. Ha az első alkalommal nem nézett volna mindenki hülyének, amiért nem csináltam tesztet, akkor eszembe se jutott volna. Pedig akkor voltam okos: sokkal jobb volt az édes tudatlanság. A vérvétel napja más tészta, akkor már jó úgy bemenni az orvoshoz, hogy tudod, mi vár rád. 

Rokonok kiértesítve, mindenki tolja a szöveget (ld. fentebb: "legközelebb biztos sikerül"), mert mi mást lehet erre mondani. 

Dühünkben elmentünk vásárolni, mert ugye eddig kb. három (négy?) hete alig mozdultam ki, volt hogy négy napon belül egyedüli levegőzés az volt, hogy elkísértem Zebut a kisboltig és megvártam kint, míg ő megvette a félkiló félbarnát. Szóval most vettünk cipőket, mert az mégis egészségesebb feszültséglevezetés, mint az ivás. (Jut eszembe, hol a feles Hubertusom?!) 

Januárban folyt. köv.