2020. október 7., szerda

Erről az el a kezekkel a gyerekeinktől

dologról nekem amúgy az jut eszembe, hogy mi lenne, ha jó konzervatív keresztény módjára családban gondolkoznánk?

Mert - whoa, mennyire meglepő! - a melegeknek is van családjuk. Valahova születtek, van tesójuk, unokatesójuk. A családokban meg jó esetben vannak gyerekek. Ezekre a gyerekekre sokszor ők vigyáznak. A buzi nagybácsik, a leszbi keresztanyák. 

És ha majd nekünk is lesz már végre egy hülye gyerekünk (holnap kiderül az orvosnál a menetrend), akkor szeretném, ha a a meleg nagybátyja is foglalkozna vele. Mert a nagybátyja. Mert a családunk része. Mert szeretjük, és mert előre tudom, hogy imádni fogja a kölkünket. (Ugyanúgy, ahogy a heteró nagynénik-nagybácsik is.)

Szóval nálunk a jelszó nem az "el a kezekkel", hanem a "fogjad a kezedbe" lesz. 


Megj. 1: És tuuuuuudom, hogy ez az egész alapvetően nem a meleg emberek, hanem az "LMBTQI+ propaganda" ellen szól(na), és engem is ki tud néha idegelni a túltolt bicikli, de az egész könyvdarálós sztori meg ugyanúgy nem a gyermekvédelemről szól, mint aminek próbálja beállítani magát.  

Megj. 2: Pierrék örökbefogadásának meg azért is szurkolok extrán -  amellett, hogy hiszek abban, hogy azonos nemű párok is képesek kiválóan gyermeket nevelni - (és persze ez önző dolog), hogy a gyerekünknek legyen unokatesója. Családja, vagy mi a fene. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése