Nem tudok leszakadni Anouk Birds-éről. Függővé tett. A saját versenyemen ő nyert, toronymagasan. Mikor először hallottam, könny szökött a szemembe, nem tudtam megmagyarázni, miért. Mikor másnap (ma) meghallgattam másodjára, féltem, nem lesz olyan varázsa, de még nagyobbat ütött.. Hallottam valami olyasmit régen, hogy ha túl sok az emberben az érzelem, "túlcsordul", ami könnyek formájában mutatkozik meg. Hát én túlcsordultam, olyan zenei katarzist okozott, amit nagyon régen éreztem. Pláne első hallásra, mivel én olyan típus vagyok, aki idővel, többszöri hallásra szeret meg zenéket. (Nem is szeretem mikor valaki megmutat nekem egy dalt, és azt várja, hogy egyből tetszeni fog. Lehet két hét múlva imádni fogom, de nekem ehhez idő kell. Középiskolás koromban a karácsonyra kapott CD-ket volt, hogy csak két hét múlva hallgattam meg. Ki érti? :))
A kedvencek további listájáról később... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése