hogy múltkor beszéltük Zebulonnal a nemrégiben történt szlovákiai buszos balesetről, én dohogtam, hogy az ember ledolgozza az életet, aztán elmegy egy nyugdíjas kirándulásra és meghal, mire mondta Zebu, hogy inkább hetven plusszosok haljanak meg, mint gyerekek, s igazat is adtam neki, bár egy szorongató érzés maradt bennem, hiszen pár napra rá a hetven pluszos szüleim is hasonló buszos túrára indultak, és nyilván igaza van Zebunak, de más, ha a szeretteidről van szó, és más, ha vadidegenekről, egy vadidegen halála nem kellene, hogy szorongással töltsön el, az a fickó is elmúlt hetven, leélte az életét, remélhetően boldogan, ha lehet egy átlagos élet boldog, és miért ne lehetne, ezzel szemben egy számomra idegen fiatal halála szorongás helyett mást vált ki bennem, mennyi ígéret, terv, álom marad beteljesületlen, aztán jött ez az érzés, nem is tudtam először, mi, aztán rájöttem, hogy a hitetlenkedő döbbenet után dühös lettem, nagyon-nagyon dühös, rá lettem dühös, egy tinédzserre, ordítani is tudnék rá, ha élne, hogy apád száz évig is hajlandó lett volna várni rád, akkor mégis hová rohantál, te kis hülye, de nem ordibálok, mert Lujza itt alszik mellettem, csak belül mar a düh, és eszembe jut az a tini, a másik, akit ez itt hagyott, vele is mi lesz, meg persze a többiekkel, közben Lujza kitakarózik, visszahajtom rá a plédet, aztán befejezem ezt a mondatot, tudván, hogy egy óra múlva úgyis kint fogok lenni a lányommal a napfényes játszin és kacagni fogunk, de néha napján majd eszembe jut az a tini is, mint az apja, s sok évnek kell majd eltelnie, hogy ne dühös legyek ilyenkor, hiszen az apjára is dühös vagyok még mindig.
2023. június 2., péntek
2023. május 29., hétfő
Tök érdekes, hogy mennyi mindent tanítunk tudattalanul a kölkeinknek
csupán azzal, hogyan reagálunk dolgokra.
Mostanában ugye sokat esett, s ilyenkor előbújnak a csigák. Lujzának mutattam is őket, Lujza meg őszinte érdeklődéssel nézegette az apró kis állatokat, hamar megtanulta a nevüket, és előre mutatta nekem, ha a járdán volt egy példány, jelezve, hogy figyeljek oda, kerüljem ki a babakocsival, rá ne lépjünk.
Mikor állatkertben vagyunk, ilyenkor próbálom a lehető legtárgyiasabban mutatni neki a kígyót, amit ritka rusnya egy állatnak tartok. Úgy vagyok vele, majd Lujza eldönti, neki tetszik-e, számára érdekes-e. Persze nem állunk a kígyók előtt annyit, mint mondjuk a lajhároknál. A lajhárok puha, lusta kis szőrgolyók félelmetesen hatalmas karmokkal, bamba fejjel, a kígyó meg kígyó. Szóval, ja, persze én sem tudom elrejteni azt, mit tartok szépnek és mit nem, s szerintem amúgy nem is kell. Mármint nem fogom a kígyóra azt mondani, hogy jajj, de szépséges, mikor nem tartom annak, de külön fujjogni sem fogok rá.
Ez onnan jutott eszembe, hogy múltkor a játszin Lujza és az egyik kis barátja, Zalánka (rögtönzött blognév) mentek a térdig érő gazban fűben, és volt benne egy csomó csiga, mire Zalánka anyukája elkezdett óbégatni, hogy jaaaaaj, csiga, de undorító. Én meg nem tudtam hirtelen mit reagálni, mert szíve joga azt gondolni, hogy a csiga undorító. Aztán csak kinyögtem, hogy szerintem cuki, Lujza meg lelkesen hozzá is ért volna az egyikhez, ha nem húzza be a szarvát (tudom, hogy nem szarv). Zalánka anyukája erre is meglepődött, hogy Lujza nem fél?! Én meg néztem, hogy ugyan miért félne egy csigától?
Azt már nem is kezdtem mesélni neki, hogy gyerekkoromban nagyiméknál homokvárat építettem, köré vizesárkot alakítottam ki, és telehordtam békákkal. És remélem, Lujza is fog gilisztázni, meg mindent, amit egy gyereknek "kell". Ezek fontos dolgok szerintem, s remélem, sokat tanul belőle Lujza a természet szeretetéről.
Vagy legalábbis a csigákéról. Ugyanis amíg én még a tortán nyammogtam anyósomék konyhájában Pierre és BenEflekt társaságában, addig Lujza az apjával és a nagyszüleivel a kertben csigákat gyűjtött. Második próbálkozásra nem magasról ejtette őket a vödörbe, hanem óvatosan beletette, ahogy az apja mutatta, de aztán legvégül minden begyűjtött csigát egyesével, vigyázva visszahelyezett a kerítés tövébe, ahol találta őket.
De megcsodálta ma Pierrék kertjében élő gyíkokat is. Távolságtartással (BenEflekthez bújva), de érdeklődve. Végül mosolygott is.
Ha így haladunk, kamaszkorában kígyót akar majd tartani.
2023. május 27., szombat
Lujza lett a bezzeg-gyerek a grundon,
s tartani is fogja ezt a címet mindaddig, amíg hajlandó hordani a kalapját. ("Látod, Lujzán is van sapka!")
Ebben nagyban motiválja, hogy ő választhatja ki (miután instruálom, hogy a kettő darab tavaszi, fület is védő sapka vagy a kettő darab nyári kalap közül tegye mindezt).
Az is segít, hogy rajtam is van kalap.
Egyrészt véd a naptól.
Másrészt, néha-néha egy bezzeg-gyerek esetében sem árt, ha van kire hivatkozni. ("Látod, anyán is van sapka!")
2023. május 16., kedd
Befejeztük a BEEF-et,
igencsak elgurult a kreatív gárda gyógyszere, vagy pont hogy valami nagyon jó bogyót szedtek (spoiler…), minden esetre tényleg nagyon elborult egy sorozat. Viszont érdekes gondolatok is voltak benne, szóval megérte megnézni.
Most meg a Queen Charlotte-ba kezdtem bele, egyedül, mert Zebut nem érdekli a szoft pornó. Mármint a kosztümös filmek nem érdeklik, de bakker, ez komolyan már nevetséges. Ha meztelen pasikat akarok nézni, kettőt kell kattintani a neten, nem kell ehhez barokk környezet (bár három kattintással biztosan olyat is találni). Persze mit vártam két évad Bridgerton után, no de akkor is… Nyilván nézem tovább, mert egy formás férfipopsi meg némi gay kontent nem fog elriasztani ugyebár (ehhhhh), de ezt a szex túltolást már a GoT idejében sem értettem, mármint hogy mi szükség van rá, ha van egy alapvetően érdekes történet összetett karakterekkel. Lehet, csak öreg vagyok.
Anyám tyúkja!
Egyrészt, mert Lujza szereti, mikor “elszavalom” neki, miközben nézzük a néhai Morzsi kutya (RIP) fényképét.
Másrészt, mert.
2023. május 8., hétfő
A babám babája babázik
2. felvonás:
De legalább a láza már lement.
Igen, megint voltunk zenebölcsiben. Nem tanulok - csak új dalokat és mondókákat.
2023. május 5., péntek
Menj oda anyához, s adj neki egy puszit,
mondta Zebu Lujzának, miután átadták nekem a szépséges tulipáncsokrot és a csokit, mire Lujza szégyenlősen odajött hozzám, s a világ legcukibb módján nyújtotta oda nekem a kis arcát.
Nyilván összepuszilgattam. (Röhögve.)
Hogy hogyan kell puszit adni, azt majd később megtanítom neki. Ráér, élvezze még ki, hogy most mindent kap.
2023. május 4., csütörtök
Kwessönier
1. Are you currently reading a book you'd like to tell us about? Maybe a TV program you can recommend to us?
A) előző posztban említettem, hogy Murakami Férfiak nő nélkül című novelláskötetébe kezdtem bele. Murakami szépen ír, ráadásul az is érdekes, amit ír - ez nem minden olvasmányom esetében ennyire alapvető. Márai Egy polgár vallomásaiba másodjára tört bele a bicskám, mert hiába szép, nem érdekel. Ali Smith meg érdekel, de nem mindig tetszik (kissé eltúlozva: időnként irritál), ahogyan ír.
B) A Beef című sorozatot nézzük. A kiinduló konfliktus egy majdnem koccanásos parkolós szituáció, ami autósüldözésbe, majd részről részre egyre vadabb eseményekbe torkollik. Van egy nagyon sötét humora, s mindkét főszereplő van olyan árnyalt karakter, hogy egyszerre tudsz mindkettőnek drukkolni és ellendrukkolni is. Bónusz, hogy mindketten ázsiaiak (távol-keletiek), mármint származásilag (nemzetiségük, gondolom, amerikai).
C) Nem tv műsor, de a U2-on a Partizán csatornáján volt interjú Kovács András Péterrel, és nagyon érdekes volt.
2023. május 1., hétfő
Elolvastam Ali Smith Tél című regényét,
de piszok lassan haladtam vele, és ezért töredezett lett az egész történet. Nem is teljesen állt össze, nem is igazán kötött le. Az Ősz jobban bejött. Abban is voltak ugye furcsa agymenések (pl. a haldokló öregember álmai), itt meg hallucinációk két szereplő esetében is, de valahogy inkább untatott.
Lehet, hogy csak rosszkor kapott el, esténként fáradt vagyok, de most kezdtem bele Murakami novelláskötetébe (Férfiak nő nélkül), s azt meg imádom...