A karácsonyi képeslapokat feltekercselt kartonból

vágtam ki, így kicsit még ívesek.

Médea: F.* azt mondta, hogy a karácsonyi képeslapokat rakjuk be egy lexikonba, hogy kiegyenesedjenek.

Zebulon: És igaza van, így tényleg elég kis buták. 

Médea: De nem érted! Azt feltételezi, hogy vannak lexikonjaink!

*Az egy külön vicc, hogy kicsoda F: Zebulon öccsének az expasijának a mostani pasija. :) Ennyit arról, hogy Zebulon nem akar több meleg ismerőst...

Még jó, hog pont ma gondolkodtam azon, hogy

a homofóbia mennyire gáz és mennnnnyire értelmetlen. De most komolyan! Mit kell a meleg témán ennyit pörögni? Ki a csudát bánt/hátráltat/jogcsorbít pl. a melegházasság? Hol lesz nekem rosszabb attól, hogy két pasi vagy két nő szereti egymást és/vagy szexelnek és mindezt összeköltözve, esetleg házasként teszik? Hagyjuk is, sosem fogom megérteni. Sokat írtak már erről, most nem teszem.

A homofóbia ultragáz mivolta mögött kicsit lemaradva viszont ott settenkedik a heterofóbia. Na, annak mi értelme? 

Lásd "a heterok unalmasak" tételmondatot, mint személyes kedvencemet. A linken elérhető cikkben Oláh Ibolya nyilatkozik, de csak azért idéztem ezt most ide, mert ez volt elérhető. Egyébként rengeteg filmben, fórumon, személyes beszélgetésben végighallgattam már ezt a baromságot.

Hááárom dolog idegesít ebben a hozzáállásban. 1) Az első természetesen önmagában ez a borrrrzasztóan előítéletes, sztereotip kijelentés. Igen. Az átlagos hetero házasélet, pláne ha az embernek van 1-2-3 kis nyafogó kakigyára - akiket valahogyan életben kell tartania - az nem FELTÉTLEN a színes, változatos és szabad életstílusról szól. Sokkal ütemezettebb, nagyon hasonlók a napok, kötöttebb minden. DE! Igazából azon a két emberen és a környezetükön múlik, hogy a mókuskerékből mennyire sikerül kilépni. Az eléggé szubjektív, hogy a mókuskerékből való kilépés a kis kakigyárunk félévi gitárkoncertje (igen, a gyerekem gitározni fog tanulni), vagy egy szigorúan gyerekmentes bulizás, vagy egy kirándulás a hegyekben. Igen, én azt vallom, hogy még a "legheteróbb heterók" (Van ilyen? Van: keresztyénházaspárháromgyerekkelkülvárosiházbankutyával*azapakönyvelőazanyaadatrögzítő) élete is lehet változatos. Az is elég szubjektív, hogy mit tekintünk unalmasnak. Az, hogy valaki reggel felkel, elmegy munkába, hazamegy, kiveszi a részét a háztartásból (gyereknevelésből) és lefekszik aludni, és ezt ismétli minden nap, valóban tűnhet unalmasnak. Aztán vázoljad fel azt a lehetőséget egy harmadik világbeli munkanélkülinek - sokan vannak a Földön, akik bármit megtennének ezért az uncsi mókuskerékért. Arról ne is beszéljünk, hogy mi van akkor, ha valaki élvezi a munkáját! Hopp-hopp! Vagy élvezi a gyerekeivel töltött időt. Vagy a házimunkát. (Na jó, ez talán tényleg erős volt, de tegyük fel, valaki szeret főzni...)

Másrészt. 2) Hello, a hetero egy elég táááág megfogalmazás. Ahogyan a "melegek olyan undorítóak/AIDS-esek/liberális pokolfajzatok/cukik" típusú kijelentésektől is falra mászok, mivel nem számol azzal, hogy minden ember egyedi (ezt már korábban máshol kifejtettem), úgy a heterókat se vegyük már egy kalap alá! Vannak uncsi heterók, vannak izgalmas életet élő heterók, vannak extrém életet élő heterók. Vannak házasok és nem házasok. Vannak idősek és fiatalok. Vannak sok hobbival rendelkezők, vannak, akik otthon szeretnek molyolni. Vannak ateisták, templomba járók, meg akik szeretik a spagettit! (Vagy főzni és finom borokat kóstolgatni.) 

És most jön a legsúlyosabb problémám a "heterok unalmasak" kijelentéssel. 3) Ezzel pont olyan idióta előítéletes marha eszel, mint az a homofób barátod, aki a "minden meleg pedofil" mondatot mantrázza. Olyan sok bennetek a közös, hogy még barátok is lehettek. Gratulálok. Azt tudom, mit nem fogtok együtt csinálni: közelebb hozni egymáshoz a melegeket és a heterókat.

(Ó, és negyedikként nagyon halk megjegyzésben szeretnék megemlékezni a unalmas melegekről is. Mert amíg nem bizonyítja nekem Czeizel Endre, hogy a homoszexualitással kapcsolatos génhez kötődik az izgalmas személyiség és a változatos élet, addig nem értem, hogy mi ez az egyenes arányú összekapcsolás? Valaki minél heteróbb, annál uncsibb, minél melegebb, annál izgalmasabb, vagy mi?)  

És még egy ötödik dolog is eszembe jutott, ez pedig egy konceptualizációs probléma: mit tekintünk unalmasnak? Az egyént (gondolkodásmódját, humorát, beszédmódját stb.) vagy az életmódját? Azért a kettő nem ugyanaz. Az életmód baromira sok tényezőn múlik, mondjuk a kötelezettségeinken (munkaidő, tőlünk függők ellátása, legyen az gyerek vagy beteg rokon, háztartás, hiteltörlesztés), illetve a pénzen. Világos, hogy egy multimilliomos sokkal kötetlenebb életet tud élni, ami valószínűleg sokkal izgalmasabb is. Ettől még az egyén lehet baromi unalmas ember. És Béla, a háromgyerekes könyvelő apuka (totál heteró) is lehet izgalmas személyiség a szürke hétköznapjai ellenére.

Na, ezt a témát is túlbeszéltem. És még mindig nem tudom, hogy heteró vagy hetero.

* a kutya túl izgalmasan hangzik

Nem teljesen értem

a blogger.com logikáját, de egyszer majd csak megtanulom. :)

Helyzetjelentés:

- Időben készen lett az adventi koszorú, és csak kicsit kellett győzködni Zebulont, hogy az én ötletem (poharas variáció a hagyományos koszorú helyett) nem olyan borzasztó, ő meg meggyőzött arról, hogy de akkor már ugyanolyan poharakat használjunk. Már a második gyertyát gyújtottuk. :)

- Már majdnem az összes karácsonyi ajándékot megvettük!!! Igazából már múlt héten, szóval nagyon menők vagyunk, hogy nem az utolsó napokra hagytuk. Még annyi van hátra, hogy amiket a két kicsi kezemmel terveztem elkészíteni (könyvjelzők, könyvtámasz, ékszerek, egyéb apróságok), azokat időben be is fejezzem, megszáradjanak, illetve be is legyen minden csomagolva.

- A képeslapokkal viszont lemaradtam, nem vettem elég alapanyagot, szóval iparkodnom kell, hogy még a hét közepén fel tudjuk őket adni. (Aj-aj...)

- Pierre már feldíszítette a fenyőjét, tegnap meg is csodáltuk Zebulonnal. Pierre is beállt a műfenyősök táborába, üdv köztünk! :)

- Lassan vége a félévnek, brühühü, megint úgy eltelt, készen vagyok tőle, mennyire rohan az idő!

Néha teljesen Tonio Krögernek

érzem magam, bár nagyon régen olvastam, de valami olyasmi rémlik, hogy "észak" és "dél" között vívódott, aminek számos szimbolikus vetülete van, most nem műelemzést akarok írni, csak arra utalni, hogy én se tudom soha, hogy ha ránk szakadna a nemzeti bank, vagy a lottó ötös, akkor hová mennék nyaralni. (Jó, a lottó ötössel sokfelé, bárhová)

Mert imádom a déli országokat, elsősorban Olaszországot, ott többször jártam, de vágyom Horvátországba, Spanyolországba, Portugáliába.
És ugyanúgy imádom az északibb területeket, Dániát, Hollandiát, Németországot. Vissza szeretnék menni Passauba, amibe totálisan beleszerettem, vagy ide, amiről ez az egész eszembe jutott.

És hogy miért aktuális ez az egész? Nemcsak a cikk miatt, amit belinkeltem, hanem azért is, mert már Zebulonnal nézegetünk gyűrűt, azaz egyre reálisabbá válik az esküvősdi. Még persze nincs időpont, ruha, semmi, de mivel ki esküvő lesz (csak szülők, testvérek, nuku lagzi, csak egy csendes vacsora, vőfély felkérése kizárt), ezért meg fogjuk tudni hamar szervezni.

És persze beszéltünk már a nászútról, Zebulon kicsit presztízskérdést csinál belőle, mert minden kollégája valamilyen szigetre ment nászútra, és nehogy mi meg valami gagyi helyre menjünk, de én nem vágyok szigetre menni. Az okés, hogy egy déli ország (lásd fent), de nem kell semmi egzotikus tengerpart. Németországgal (Ausztriával, Svájccal, Hollandiával) meg elsősorban az a baj, hogy rettenetesen drágák.

Ó, Freud!

Mikor informális skype beszélgetés közben ez a párbeszéd zajlik a témavezetőd és közted:

Professzor: És jól megvagytok Zebulonnal? Milyen a közös élet?
Médea: Nagyon összeillünk, jól kielégítjük egymást...

[Áucs... Éééééés akkor inkább térjünk rá a szakmai dolgokra...]

Önbizalom

Zebulon: Engem nem kell dicsérgetni, van elegendő önbizalmam.
Médea: Hát, engem lehet dicsérgetni, mert nekem nincs...
Zebulon: Pedig igazán lehetne önbizalmad, hisz ilyen jó pasid van!

...

:)

Így élünk mi

Időnként ránk jön a hülyeség, külső szemlélő biztos fogná a fejét, hogy hogy lehet két ember ennyire hülye, hogy röhögés nélkül, látszólag komolyan ilyen párbeszédeket folytatnak:

Zebulon {álmodozó hangon}: De jó lenne megnézni a Szerelem és más drogokat!
{Méda szeme nagyra nyílik}
Zebulon {még mindig álmodozós-rajongós stílusban}: Jake olyan cukiiii!
{Méda megnyugszik, és belemegy a hülyeségbe}: Azért olyan jó, mert egyszerre kisfiúsan édes és vadítóan férfias.
Zebulon: Sikerült megtalálnia a ballance-ot.
Médea: Ezért is lehet a példaképed.
{...és teregetnek tovább...}

Kávéházak

Eszembe jutott, hogy anno indítani akartam egy fedezzük fel a legjobb forrócsokit! kampányt, csak nem kutatóhoz méltóan tettem: nem készítettem tisztességes kutatási tervet, így nem csoda, hogy nem találtam meg a legjobb forrócsokit a városban. (Szégyelljem magam!) De amint túl leszek a jövő heti nagyontudományos fontoskodásaimon, elkészítek egy forrócsoki-kutatási tervet.

Ha már forrócsoki, meg kávéházak: volt csoporttársam írt, hogy találkozzunk az X kávéházban, de én tudtam, hogy a hely bezárt... Megírtam neki, válaszolt, hogy akkor majd menjünk az Y kávéházba. Ma arra jártam, láttam, hogy a hely bezárt... :) Szóval megkértem a volt csoporttársam, hogy legközelebb hadd választhassak inkább én, mert jó lenne, ha maradna kávézó a városban... (Ő meg elmehetne lottózni)

Indul a mandula,

megkezdődött (már igaziból is) a félév. Kollégák között ilyenkor elhangzik a szokásos "boldog új évet!" köszöntés, pezsgővel mondjuk még nem koccintottuk (de már szervezünk egy koccintós hétvégi "meetinget"). 

Már látom, hogy ez a félév sem a disszertáció írásáról fog szólni, de már két tárgyat lepasszoltam (az egyikből megvan a kreditszám, a másik pedig nyűg, amiből elegem van). Szóval egész ügyes vagyok, már csak az egyik kutatásból kellene ügyesen kihátrálnom, de gondolom nem fog menni. Hiába nem kapcsolódik az én témámhoz... És ha most két tárgyat fogok tanítani, akkor utolsó félévben tuti nem vállalok semmit. Grrrr. (Amúgy jó dolog tanítani, csak nagyon sokat kell készülni rá, rengeteg energiát felemészt, pláne, ha olyat kell tanítanod megfelelő oktató híján, amihez nem is értesz...)

Azt írtam, hogy Pierre és Jakab útjai szétváltak? Már hivatalos. Zebulonnal nem vagyunk feldobva. De már volt két randija (Pierrnek, nem Zebulonnak), az egyik ráadásul sikeres is volt, ha a sikerességet abban mérjük, hogy szeretne-e még találkozni vele Pierre. Most rózsaszín felhő nincs (ennek örülök, nem szeretem, mikor elvakítja a szerelem), de nagyon optimistán nyilatkozott a srácról. És ami jó, hogy idősebb (29!), végre nem egy kisnyunyó. 

Voltunk Zebulonnal és Nővéremmel nagypapámnál is a hétvégén, 86 éves (ahogy ő mondaná, "nyolcvanhetedik") lett. Kifaggatta Zebulont a munkahelyéről, mindig ezt teszi. :) Mondta is Zebu itthon, hogy miért van az, hogy ott van a két unokája papámnak és mégis állandóan csak tőle kérdez. Pedig ez egyszerű (elmagyaráztam Zebunak is): engem már ismer, tudja, hogy rendben vagyok, no de le kell csekkolnia, hogy kihez adja a kis unokáját. :) Na jó, nem, igazából csak mindent tudni akar (nagyon helyes!), simán el tudja, mondani, hogy a megyében milyen beruházások vannak, vagy hogy az egyetemen melyik kar van feltörekvőben (ezt amúgy speciel kettesben velem tárgyalta ki). Azért az internet már magas fogalom számára. Mondjuk, ha sikerülne bekötni hozzájuk (nagynéném munkája miatt), és mutatni is lehetne neki, nem csak magyarázni, akkor biztos könnyebben megértené például, hogy mi a különbség a számítógép és az internet között.

Zebu nagyija is nagyon vagány, kapott egy e-book olvasót, nagyon ügyesen használja és szereti is használni. Csak egy dologra panaszkodott: hogy hajnal kettőig fenn szokott maradni olvasni. :)

És végül egy videó egy érdekes amerikai műsorról (What would you do?), amiben azt tesztelik, hogy ki hogyan reagál bizonyos helyzetekben. Vannak kifejezetten kisebbségekkel kapcsolatos élethelyzetek (rasszista, homofób megkülönböztetések stb.), de segítségnyújtási szituációk (lopás, elkóborolt kisgyerek, forró autóban hagyott kutya). 

Két kedvencem:

1) A leszbikus menyasszony a ruhaszalonban (mikor visszautasítják a kiszolgálást a szexuális orentációjára hivatkozva):

2) Hazulról megszökött tinilány és a gyanús kamionsofőr:

 
Na, nyert végre a Loki, mehetünk vacsorázni! 

Határátlépések

Kolléga: Ohhh, végre ősi magyar földön vagyunk!
Kollegina: Miért eddig hol voltunk?!
.
.
.
Minden esetre már itthon vagyunk, a szlovákokkal csak pozitív tapasztalataink voltak, a MÁV még mindig érdekesen működik, nekem meg nem fejlődtek az angol kommunikációs készségeim, köszönhetően annak, hogy a résztvevők háromnegyede magyar volt. Az Erasmus jó dolog, még ha csak pár napig is tartott. Tovább nem is bírtam volna Zebulontalanul, öreg vagyok é már ehhez.

Ez még az előző hónapból a tartozásom:

Booooldogságos SPF-et!

 



Pierrék meg szakítottak (még nem hivatalos), mert Jakab viszont nem érzi magát öregnek ahhoz, hogy otthagyja Pierre-t a picsába egy külföldi kaland (munka) kedvéért. Juhhhúúúú, lehet megint idegeskedni, hogy Pierre milyen elcseszett idiótákkal fog randizni, mire talál egy újabb cuki, de skizó nyunyót, aki majd újból jól összetöri a szívét.