az egy dolog, hogy Lujza élete első kézimeccse volt, de az enyém is. NB2, de azért elég jó volt a hangulat, dobok, sípok, bekiabálás, még a vendégszurkolók is hőzöngtek (szerencsére messze tőlünk).
Lujza élvezte nagyon, de mikor meséltem neki, hogy Kolléga úr is kézilabdázott, sőt, kislányoknak volt edzője is, és ő is járhat majd kéziedzésre, ha szeretne, akkor közölte, hogy rendben, de ő táncos lesz. Sóhaj. Azért azt mondta, jöhetünk máskor is meccsre.
(Legközelebb jégkorong vagy röplabda következik, de elkerülhetetlen, hogy kinézzek valamilyen táncos nyílt napot.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése