Lujza le is futott három kört (!!!), ami ugye 1200 méter. Most meg félek, hogy nehogy megártson neki, de annyira élvezte, meg annyira akart még egy kört (meg még egyet). A harmadik kör végén, mikor beért a célba - nyilván elsőként, odáig volt, hogy "ő nyert" -, leszólított minket egy hölgy, hogy ő még ilyet nem látott, és megadhatja-e egy edző elérhetőségét, aki ovisokat is edz. Elkértük, bár a komoly edzés megkezdésével ráér Lujza ovi végén, iskoláskorban. ("Mondjuk, ha azt szeretnénk, hogy világbajnok legyen, akkor kezdheti most is" - jegyezte meg viccesen Zebulon az esti szülői kupaktanácson.)
Én nagyon szeretném, ha atletizálna, jó alkata van hozzá, mindkét oldalról kapta a futó-géneket (jó, Zabulonnál rezisztens), és számomra kicsit fájó pont, hogy gyerekkoromban teljesen kimaradt a sport (ugye a kispolgári neveltetésbe a zene fért bele időben és anyagilag is), szóval szeretném, ha Lujza sportolna, a sportágak közül meg nekem a futás volt nagy kedvencem, Lujza is imádja, szóval minden adott. Csak arra kell nagyon figyelnem, hogy 1) tényleg szeresse 2) hagyjam mást is megismerni és kipróbálni pl tánc, csapatsportok 3) elfogadjam, ha mást választ 4) ne erőltetés legyen, ne verseny-istálló legyen, ne megfelelési kényszer legyen. De ez egyelőre tényleg a jövő zenéje (mármint sportja), mert most az a fontos, hogy gyerek lehessen, ameddig lehet. Ráérünk még bedobni a darálóba.
Teljesen más: elképesztő, hogy a digitális bevándorlók közé tartozó mai egyetemista korosztály mennyire nem képes 1) szöveget alkotni (azaz átfogalmazni azt, amit olvasott) 2) nem értik, mi az a plagizálás és mi a baj vele 3) nem képesek használni a google-t.
Milyen kis sportos a kislányotok 😊
VálaszTörlés