"Mi barátok vagyunk?"

fordult hozzám Lujza az egyik reggeli összebújós ébredezésnél. Sajnos hamar lehervadt a kis arcáról a mosoly, mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem barátok vagyunk, hanem annál  mélyebb szálak kötnek minket össze. Ekkor belekezdtem egy hosszú fejtegetésbe a rokonok és barátok "definíciójáról" és a kettő közötti különbségről., igyekeztem gyereknyelvre fordítva, egyszerűen megaragdni a lényeget.

Akkor kerültem igazán bajba, mikor példát akartam mondani a barátokra. Mert hiába mondtam, hogy ott van Virág, a bölcsiből, meg soroltam a többi gyereket is, akiket szokott Lujza emlegetni, mindre ingatta a fejecskéjét, hogy ők ugyan nem a barátai. 

Lujza Nővéremet hozta fel ötletként, ami ugye megint nem jó irány. 

Gondoltam, hogy akkor majd a saját barátaimat kezdem felsorolni. És itt megállt a tudomány. Pierre lett volna a sorban az első, de egyrészt vele a barátságunk igen rövid életű volt (ti. kb. azóta "szerzett" öcsémként tekintek rá, hogy Zebulonnal elmélyült a kapcsolatunk, a házasság óta pedig "teljes jogon" tekinthetek Pierre tesómként), másrészt viszont Lujzának nem is kérdés, hogy rokona. 

Akik eszembe jutottak, azokkal vagy csak írásban tartjuk a kapcsolatot, vagy még úgy se, de Lujza tuti nem látta őket élőben. Vagyis egyikükkel találkozott (kérészéletű főiskolai pályafutásom alatt megismert barátnőmmel), meg az ő kisfiával, de velük is elég régen ahhoz, hogy hiába próbáltam felidézni a találkát, Lujza megint csak a fejét ingatta, hogy ő ugyan nem emlékszik semmilyen kedves nénire, aki Kisvakondos könyvet ajándékozott neki, pedig anno hetekig azt hallgattam, hogy S. néni így, S. néni úgy. (A Kisvakondos könyvet persze azóta is imádja.) 

KK úr neve ismerősen csengene Lujza előtt, mert szoktam emlegetni, de ő a kollégám, nem a barátom (bár kedvelem). Amúgy így belegondolva KK úrékat is jó lenne nyáron meglátogatni, ők is voltak nálunk, mikor Lujza pincúr volt (még nem volt egy éves, de már a Telepen laktunk), most, hogy nekik is van saját gyerkőc, aki egy éves, ideje lenne viszonozni a vizitet. KK úr inkább kolléga, de KK már súrolja nálam a barátnő kategóriát. Ráadásul KK keresztneve egyezik Lujza képzeletbeli barátjának a nevével. 

A képzeletbeli barát amúgy egész jó példa lenne felnőtt fejjel, de Lujzát szerintem csak összezavarnám vele - főleg azért, mert a kis képzeletbeli barátja hol a kislánya, hol bölcsis csoporttársa, hol a kiscicája, mikor épp milyen szerepet kell alakítania.

Még szerencse, hogy - írásban, hogy máshogy - már leszerveztem egy nyári randit egykori Elefántcsonttornyos kolléganőmmel (ma már ő is máshol nyomja az ipart). Ugyan eredetileg ő is (ex)kolléga, ám a közös harc az elemekkel barátságot kovácsolt közénk, hiszen felváltva voltunk lelki támaszok egymásnak. Neki kettő bambinója van, korban Lujza lesz középen. Majd a találkozó előtt sűrűn fogom használni a barátnő szót. 

Amúgy a fő tanulság - számomra - hogy baromira megkoptak a baráti kapcsolataim, mármint azok, amik fiatal koromban köttettek. Többnyire ők is a gyerekeikkel vannak elfoglalva és/vagy külföldön élnek, továbbá nincs napi szintű kontakt, ami meg a szervezést könnyítené meg. Meg persze mindig bennem van, hogy ha nagyon akarnának, tudnának találkozni velem, de annyira azért nem vagyok érdekes, meg fontos, hogy ezért konkrétan tegyenek is. Néhány barátságról már én mondtam le - hiába kezdeményeztem, mindig elsikkadtak a találkozók. Lehet az én hibám is, hogy nem teperek jobban, de most már Lujza mellett és a közlekedés miatt én sem tudok olyan könnyen pattogni. Egy-egy belvárosi utat meg kell tervezni, kiszámolni, hogyan érünk haza, mikor kell elindulni. De Lujza nélkül se egyszerű. Sosem volt számomra egyszerű barátságokat kialakítani, szinte mindig "a másik fél" kezdeményezett. Na, pár kapcsolatot hátha sikerül feléleszteni a nyáron! 

forrás