Shitcunami round II.

A másik dolog, ami betett Zebu idegrendszerének (és az enyémnek is, csak én Lujza miatt kábé homokba dugtam a fejem és napi szinten nem foglalkoztam a dologgal), szóval az egész történet egy évvel ezelőtt kezdődött azzal, hogy kitaláltuk, hogy a hátsó (Nénike felőli) és az egyik oldalsó szomszéd (Boszorkány) felé csináltatunk egy lemezkerítést. Azt az ocsmány fajtát, tudjátok, ami ápolni ugyan nem ápol, de eltakar. Mondjuk legalább fahatású, hogy az illúziója meglegyen az igényességnek. Gondoltuk, elől majd lesz egyszer igazán szép kerítés, a kertbe jó lesz ez: gyors és relatíve olcsó megoldás. 

Na, hát ebben tévedtünk iciri-picirit. 

Jól indult pedig, szimpatikus volt a kivitelező, írtunk szerződést is. Persze előleget kért anyagköltség címen. Ennek nyilván nem örültünk, de normálisnak tűnt. Kérdeztük, a hideg nem akadály-e, az volt a válasz, hogy nem, amíg nincs tartós eső/hó/fagy. Az első ütem (előző kerítés lerombolása) szépen meg is történt. Aztán következett a beton alap kialakítása. No, itt kezdett döcögni a történet. A maximum három napos meló szépen húzódott, valami sosem volt (ember, alapanyag, autó stb). A legszarabb nem is ez volt, hanem hogy nem tudtuk, aznap jönnek-e dolgozni, vagy sem. Ez december közepe-vége volt. Ott álltunk, a két szomszéd felé nyílt tereppel. Az volt a "szerencse", hogy egyiknek sincs kutyája (harmadik szomszédéknak, Tündéréknek kettő is van). Így is ciki volt az egész helyzet, de különösen kényelmetlen lett volna, ha azért kellett volna megkötve tartania hetekig a kutyáját bárkinek, mert nincs kerítés. No, mindegy. 

Hosszas hasztalan telefonálgatás után Zebu elérte a fickót (az egyik munkásának is megszerezte a számát, tőle is próbált infót szerezni), a gyerek kórházban, az autó lerobbant, a telefon bedöglött stb stb stb. De januárban készen lesz. A tartóoszlopokat el is jöttek berakni. Csak hát még meg kellene venni a lemezt. Újabb előleg. Remek. De még mindig bíztunk benne, kifizettük. 

Sejtitek, ugye?    

A "mázlink", hogy számlát adott róla. Az más kérdés, hogy végül semmire se mentünk vele. Se pénz, se lemez.

Röviden: másik vállalkozó, ha jól emlékszem, február elején befejezte a kerítést. Kettő nap kellett neki hogy a betonkoszorú legvégét befejezze (kijavítsa), a lerakott oszlopokat ellenőrizze (javítsa), a lemezkerítést megvegye, felhegessze. 

Persze Zebu nem akarta hagyni, hogy az előlegünkkel az első számú versenyző lelépjen. Egymillió forintról beszélünk. Ügyvéd, nyomozás, mit lehet tenni. 

Szintén röviden: egy évbe került kideríteni, ki a fickó, minden adatát beszerezni, ami alapján perelhető. Már a behajtási szakaszba jutottunk, mikor mondta az ügyvéd, hogy még alá kell írni egy papírt Zebunak, mert nyilván nincs semmi vagyona a fickónak, ami a behajtás alapján képezhetné. Csak a háza. Ahol a két gyerekével él. 

Elindíttattuk az eljárást. 

Aztán Zebu csak nem bírt aludni. Nem beszéltem neki róla, de engem is nyomasztott a dolog, amúgy kábé ugyanazok jártak a fejünkben:

- az utcára teszünk két kisgyereket

-  nyilván nem kerülnek utcára (most ezt nem részletezem, megoldották volna rokonoknál stb)

- kétségbeesésében az ember idióta dolgokat tud csinálni. mi lesz, ha az a nyomorult:

- megöli magát

- minket kezd fenyegetni, megtámadni stb.

- de basszus, egymillió forintról van szó, aminek rohadtul lenne helye a családi kasszában

- ugyanakkor nem pusztulunk bele a hiányába

- ugyanakkor nem akar az ember balek lenni

- már azok vagyunk, úgyhogy mindegy...

A lényeg: elsősorban Zebu mentális egészsége érdekében és attól való félelemtől, hogy kerítéses barátunk ide jön balhézni ("és mégis hogyan foglak titeket megvédeni?" - kérdezte tőlem Zebu), úgy döntöttünk, visszavonjuk a keresetet vagy mit, leállítjuk a behajtást. Igen, balekok vagyunk, elúszott egymillió, a rohadék biztos röhög a markába. Azért remélem, okoztunk pár álmatlan éjszakát neki (nem valószínű).

Tanulság nincs sok, talán annyi, hogy oké, küzdjön az ember az igazáért, de ne minden áron, meg persze hogy csak több helyről leinformált embert engedjünk be a házunkba. Meg jobb baleknak lenni mint idegösszeroppanást kapni. 

Azóta Zebu alszik, eszik. 

Szóval így jártunk, de nekem Zebu egészsége fontosabb, mint az a kurva egymillió.