Szóval az van, hogy eléggé félek,

mikor tér vissza az endometriózis, s mit tudnék tenni ellene. Legalább minimálisan. Olvasgattam a diétáról és háááát...  

Mióta L létezik, három különböző diétán vagyok túl és egyre gyatrábbak voltak. 

Az első a vércukor eredmény miatt kellett, mikor L még odabent volt. Határérték alatti lett a cukorterheléses vizsgálat, így szurkálni nem kellett magam, a nődoki le is rendezte annyival, hogy ne egyek csokit, a védőnő azért adott egy konkrét leírást a 180 grammos szénhidrát diétáról, s igazság szerint egészen tartható dolog volt, az eddigi étrendek közül a legértelmesebb, mert nagyon konkrét, követhető szabályrendszere van. Plusz, mivel nekem azért nem kellett >annyira< komolyan venni, ezért én csak nagyjából számolgattam a szénhidrátot, a kalóriát meg pl egyáltalán nem. 

Aztán jött a terhességi epepangás, emiatt epekímélő diéta, kombózva az előzővel. Nos. Az egy dolog, hogy a kettő néha egymásnak ellentmond (gyümölcsöt héjával vagy hámozva együk stb.), de itt már kevesebb az egyértelmű szabály, mert nagy az egyéni szórás abban, hogy kinek mi triggereli az epéjét. No, de ezt is valahogy elmenedzselgettem, L világra jött, gondoltam ennyit a diétákról, pláne, hogy fogytam terhesség alatt, így a szülés utáni hetek arról szóltak, hogy vissza kellene szednem magamra - kedvemre zabálhattam, és zabáltam is. Atya-ég, de milyen jóízűen és mekkora adagokat!

Csakhogy előjött L-nél a hasfájás, magyarázat meg ugye nem volt rá, és a védőnő egyből mondta, hogy jó, akkor teljes tejmentesség, mivel lehet, hogy L tejfehérje érzékeny. Ez nem ugyanaz, mint a tejcukor, szóval nem lehet laktózmentes cuccokkal megúszni, nem. Totál vegán/paleo menüváltás. Húsok közül csirke, pulyka, némi sertés. Semmi tejtermék, semmi, amiben tej, tejpor van. A keresztallergia miatt semmi marha, kecske, szója. Asszed nem nagy dolog. De, az. A legszigorúbb változatban azt is kerülni kell, amiben ugyan nincsenek a felsorolt dolgok, ám olyan üzemben készült, ahol amúgy használnak tejterméket/szóját. (Idáig szerencsére nem jutottam el.) Ja, és négy-hat hét, mire kiürül a tejfehérje, onnan lehet próbálgatni, hogy ez okozza-e a bajt. Közben szoptass. Ezzel a diétával szenvedtem a legtöbbet - s anyum is, aki főzött volna nekem örömmel, de nincs ehhez hozzászokva, nincsenek ilyen receptjei, a sült csirke - rizs - saláta egy ideig nem rossz, de azért elég uncsi tud lenni. Érdekes, hogy a 180 grammos szénhidrát diéta alatt megvoltam csoki nélkül, ekkor viszont majd' megvesztem.

A legjobb az volt, hogy tartottam négy hétig, aztán L nem lett jobban, akkor azt mondtam, nem kínzom magam, lassan visszavezettem a tejet, de L még mindig hasfájt, erre meg állandóan lelkiismeret-furdalásom volt, hogy biztos miattam. Aztán mikor a gyermekorvos, a szoptatós tanácsadó és a gasztro orvos is mondta, hogy amúgy mi a francnak kínzom magam, akkor elengedtem ezt a tejfehérje dolgot. 

A továbbiakban inkább arra figyeltem, hogy egyek mindenfélét, persze kerülve azt, ami a szoptatás miatt rossz (pl. koffein). Ekkor meg jött ugye az alacsony vérnyomás... Most iszok délutánonként egy fél (Zebu szerint negyed) kávét, meg persze sok vizet. (A sok víz az egyetlen közös pont minden diétában.)

No, és eljutottam oda, hogy mivel újra megjött, előtérbe került az endometriózis és az ő diétája. Ahány leírás, annyi különböző vélemény, mit szabad, mit nem. Ettől vagyok totál készen. Értem én, hogy különbözők vagyunk, meg mindenki másra érzékenyebb, de akkor is baromira idegesítő. Beletesz egy csomó bizonytalanságot, amit nem szeretek. De muszáj lesz elkezdeni kísérletezni az étrenddel. És mozogni is.  

Az is igaz, hogy amíg szoptatok, addig mindez nem érdekel, az első most L, hogy ő megkapja a tápanyagokat, és hogy legyen energiám etetni.