És akkor vannak azok a momentumok,

mint mikor 

- L teli szájjal vigyorog, miközben néz

- szépen szopizik és látszik, hogy folyamatosan gyarapodik

- érzem az illatát

- egyre cukibban gőgicsél

- utóbbi részeként rikkant egy hangosabbat és megijed a saját hangjától (über cuki)

- a fürdéseket egyre hosszabban jókedvűen viseli el, sőt, talán már élvezi is

- ellazultan alszik

- ügyesen tornázik (védőnő által küldött babatorna videó alapján)

- megnyugtat, hogy mennyire jól és “profin” bánik vele mindenki

- egyből másnapra ad időpontot a fejőasszony

- együtt szundizik az ágyban mind a négyen és Kórász csak óvatosan megszagolja L feje búbját és nagyon kedves vele 

Worst Christmas ever,

mondanám, ha angol lennék. 

Már 24-én hajnalban kezdődött azzal, hogy “összevesztem” L-lel, aki nem volt hajlandó szopizni a jobb cicimből, pedig ugye onnan is muszáj lenne, aztán átraktam a balra és ott is csak dühöngött, meg sírt (én is sírtam), végül Zebulon rakott rendet és nyugtatta meg L-t (meg engem). De a nap többi része már ilyen hisztis hangulatban telt: én fáradt voltam, fájt a fejem, fáztam (de persze nem gyanakodtam), L. meg nyűgös volt, sírdogált, nem lehetett megnyugtatni. Délután anyumék hoztak kaját (anyu jobban van!), de most az ő látogatásunk is inkább leszívott. A napot az mentette meg, hogy este L. hajlandó volt megenni a “papsajtot”*

, ami azért nagy dolog, mert az előző gyógyszerekhez képest ez nem csepp, azaz nem lehet kiskanál anyatejbe csepegtetni, hanem pép. L. meg továbbra is 10 hetes. Az is csoda, hogy kiskanálból a többi szirszar gyógyszert megeszi már mióta. De ez túl sűrű, korábban kiköpködte, Szenteste viszont szépen rábukott és befalt egy kanállal. 

Karácsony első napja egész jól telt, jött nővérem segédkezni, nagyon jól bánik ő is L-lel, volt séta, fürdetés, mókázás, kacagás. Nálam továbbra is fejfájás és megmagyarázhatatlan fáradság.

Karácsony második napján aztán megint fejfájással ébredtem, fáradt voltam és remegtem, annyira fáztam a 23 fokos lakásban. Ekkor jutott eszünkbe, hogy van nekünk 5 db lázmérőnk, használni kellene őket - legalábbis egyet. És hát 38,8. Remek.

Mellgyulladás lehet, a tünetek mind stimmelnek. Az ügyeletes Pierre és nővérem voltak (egymást váltva - nővérem most is itt alszik mellettem, miután az egész hajnalt L. rajta durmolta végig), így nekem csak szoptatni kellett, amúgy elkülönítve aludhattam. Az egész helyzet nyertese Kórász volt, aki mind a három 1,5 órás alvási ciklusomban a lábamra telepedett, és lelkesen dorombolt, mint régen. 

Ma hajnalra lement a lázam (köszi Panadol), most még nem mértem, de talán jobban vagyok és az újabb családi összefogásnak köszönhetően L újból nem sínylette meg, hogy most a másik szülője dobta be a törölközőt. Zebulon is állta a sarat, ami jó hír, hiszen eg ilyen krízishelyzet padlóra is küldhette volna. De úgy tűnik nála tényleg a gyereksírás a trigger, nem a feleség láza. :D 

Most pedig próbálok újra optimista lenni es mellet masszírozni. 

* mi hívjuk így, igazából tejsűrítő Szent János kenyér mag vagy mi az ég. Most ezzel próbálkozunk a gyermekdoki javaslatára.

Ajjj már,

hogy nem tudok kommentelni valamiért se SPF-hez, se a saját blogomba….

SPF-nek írtam egy hossssszú kommentet a Netflixről, ami szerintem elveszett az éterben (a komment, nem a Netflix), de nincs kedvem újraírni, csak a legvégét ismétlem meg itt: jó volt kicsit személyesebb hangvételű bejegyzést olvasni, írj több ilyet! 

Petinek meg itt próbáltam válaszolni, annak meg az volt a lényege, hogy köszönjük a bíztatást és kitartást a baba-projekthez! 

És erről jutott eszembe, hogy nem tudom, írtam-e, hogy  Pierre és Ben Eflekt elvégezte a tanfolyamot, és hogy csupa pozitív visszajelzést kaptak a többi pártól és a tanfolyam vezetőitől is.  Aztán persze később megint ráerősítették arra nekik telefonon, hogy nem fognak kiajánlani gyereket nekik. Hiába tartják alkalmasnak őket. Remek. 

Most persze elbabáznak L-lel, de ebből is látszik, hogy jó apák lennének… Na, nem dühöngök ezen…

Pár éve Pierre

sem gondolta volna, hogy a férje helyett egy csaj mellett tölti az éjszakákat. Mindezt önként és lelkesen. Na jó, így a negyedik éjszakán egyhuzamban már lehet nem olyan lelkes. De itt van és ringat és pelenkáz és jutúb videókat nézeget nyugtatási technikákról. 

Zebulon gyógyszeradagját megint módosította a doki, mert a lórugásnyira emelt mennyiség nem jött be, most a kombináción változtatott. Talán most jó a helyzet, de nem akarjuk elkiabálni egy nap után. A tegnapi esti fürdetés után minden esetre Zebu karja között nyugodott meg L. 

Holnap jön szoptatási tanácsadó, igen, ilyen foglalkozás is létezik. A kéthónapos védőnői státusz (szerda) is megnyugtatott, mármint én lazább lettem, de pl. Pierre is elengedett néhány dolgot, amin feleslegesen pörgött. Hátha ez is segít, a hölgytől konkrét állásfoglalást és tanácsokat várok egy-két ügyben. 

Anyumat kedden műtötték, remélem, jól sikerült. Nagyon akar már jönni (és én nagyon akarom, hogy jöjjön), csak félek, korai még. L-t emelgetnie nagyon nem kellene… Apunak rendeltem kaját holnapra, annyival is legyen kevesebb, legalább azon ne kelljen aggódni, hogy tud-e enni. (Azon mondjuk lehet, hogy ne csavarogjon el otthonról és átvegye a kifizetett kaját)

Igaz, otthonról ki se kell mozdulni, hogy éhen maradjon az ember: tegnap balesetezett az ételkiszállító. Kaja helyett SMS jött… Még jó, hogy Ben Eflekt kiváló időzítéssel hozott előző nap egy adag Uncle Ben’s-t, az mentett meg… (Uncle Ben’s from Uncle Ben Eflekt, ez mekkora!)

A lényeg: L. gyarapodik, ahogy a tankönyv szerint kell, én is megvagyok, ennyi segítséggel bírom a tempót, sőt, néha kicsit már túl is van szervezve. 

( továbbra is bocsi az elírásokért, általában egy kézzel pötyögök és az autocorrrect nem mindig a barátom

Végül a hétvége

egész jól sikerült, L. sokat aludt, egész jól, sírdogált, de annyit és úgy, ahogyan egy baba sír (nem ordított, nem verte magát). 

A sikerrel kapcsolatban van fenntartásom is, mert gyógyszerrel sikerült elérni a nyugalmat. Mármint igazi gyógyszerrel, mert amiket addig kapott, azok probiotikum és hasonló cuccok voltak. Persze azokat is szedi még, és remèlem, hatni fognak, de igazából ez a cucc szedálja le, vagyis nyugtatja meg úgy, hogy tudjon aludni. És azzal nyugtatom magam, hogy ez a cél: hogy végre ne vergődjön, hanem képes legyen pihenni, fejlődni a kis idegrendszere. Meg persze ott van az is, hogy a sírás bestresszeli Zebulont, kezdődik nála a szorongás, kiborul, azt meg nem akarom. De L. “bedrogozása” sem túl jó irány. Oké, csak két hét, addig kell szednie, addig szedheti. Bízom benne, hogy addigra “kinövi” a hasfájást. És remélem, a bélflórája most már megerősödik - még mindig megy a hasa és időnként zöld színűt termel. Pedig nem eszek tejterméket, marhahúst, csokit, kávét, szóját, magvakat, és tojást is csak minimálisan. 

Próbálok laza anyuka lenni - a stressz árt a tejtermelésnek, szóval lehet azon stresszelni, hogy ne stesszeljek. De azt se akarom, hogy nem járunk utána időben és alaposan. 

A családom továbbra is csodálatos, teljes az összefogás: anyum, anyósom, Pierre és Ben Eflekt jönnek besegíteni, így ma pl 3x tudtam szaporitó fejni, elmentem oltakozni és aludtam is! 

(Az elírásokért bocsi, továbbra is telóról bloggolok, géphez nem nagyon jutok el, átolvasni meg annyira sincs időm.)

Szavak, amiktől falra mászok - 1. rész

Tejci.

Igen, így: tejci. 

A tejcsi is elég gáz, mert ugye rövidíteni pont nem rövidít ez a “becézés”. De bevallom, tejcsizni én is szoktam. Szégyellem is. Na de tejci?! Blöá. 

[Igen, meglehetősen sok - a kelleténél több - babás fórumot olvasok. Igen, L. továbbra is hasfájós. Igen, úgy üvölt, mint akit ölnek. Igen, Zebulon visszaköltözik Ben Eflektékhez, Pierre ma itt alszik, hogy legyen segítségem.]