Már 24-én hajnalban kezdődött azzal, hogy “összevesztem” L-lel, aki nem volt hajlandó szopizni a jobb cicimből, pedig ugye onnan is muszáj lenne, aztán átraktam a balra és ott is csak dühöngött, meg sírt (én is sírtam), végül Zebulon rakott rendet és nyugtatta meg L-t (meg engem). De a nap többi része már ilyen hisztis hangulatban telt: én fáradt voltam, fájt a fejem, fáztam (de persze nem gyanakodtam), L. meg nyűgös volt, sírdogált, nem lehetett megnyugtatni. Délután anyumék hoztak kaját (anyu jobban van!), de most az ő látogatásunk is inkább leszívott. A napot az mentette meg, hogy este L. hajlandó volt megenni a “papsajtot”*
, ami azért nagy dolog, mert az előző gyógyszerekhez képest ez nem csepp, azaz nem lehet kiskanál anyatejbe csepegtetni, hanem pép. L. meg továbbra is 10 hetes. Az is csoda, hogy kiskanálból a többi szirszar gyógyszert megeszi már mióta. De ez túl sűrű, korábban kiköpködte, Szenteste viszont szépen rábukott és befalt egy kanállal.
Karácsony első napja egész jól telt, jött nővérem segédkezni, nagyon jól bánik ő is L-lel, volt séta, fürdetés, mókázás, kacagás. Nálam továbbra is fejfájás és megmagyarázhatatlan fáradság.
Karácsony második napján aztán megint fejfájással ébredtem, fáradt voltam és remegtem, annyira fáztam a 23 fokos lakásban. Ekkor jutott eszünkbe, hogy van nekünk 5 db lázmérőnk, használni kellene őket - legalábbis egyet. És hát 38,8. Remek.
Mellgyulladás lehet, a tünetek mind stimmelnek. Az ügyeletes Pierre és nővérem voltak (egymást váltva - nővérem most is itt alszik mellettem, miután az egész hajnalt L. rajta durmolta végig), így nekem csak szoptatni kellett, amúgy elkülönítve aludhattam. Az egész helyzet nyertese Kórász volt, aki mind a három 1,5 órás alvási ciklusomban a lábamra telepedett, és lelkesen dorombolt, mint régen.
Ma hajnalra lement a lázam (köszi Panadol), most még nem mértem, de talán jobban vagyok és az újabb családi összefogásnak köszönhetően L újból nem sínylette meg, hogy most a másik szülője dobta be a törölközőt. Zebulon is állta a sarat, ami jó hír, hiszen eg ilyen krízishelyzet padlóra is küldhette volna. De úgy tűnik nála tényleg a gyereksírás a trigger, nem a feleség láza. :D
Most pedig próbálok újra optimista lenni es mellet masszírozni.
* mi hívjuk így, igazából tejsűrítő Szent János kenyér mag vagy mi az ég. Most ezzel próbálkozunk a gyermekdoki javaslatára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése