egész jól sikerült, L. sokat aludt, egész jól, sírdogált, de annyit és úgy, ahogyan egy baba sír (nem ordított, nem verte magát).
A sikerrel kapcsolatban van fenntartásom is, mert gyógyszerrel sikerült elérni a nyugalmat. Mármint igazi gyógyszerrel, mert amiket addig kapott, azok probiotikum és hasonló cuccok voltak. Persze azokat is szedi még, és remèlem, hatni fognak, de igazából ez a cucc szedálja le, vagyis nyugtatja meg úgy, hogy tudjon aludni. És azzal nyugtatom magam, hogy ez a cél: hogy végre ne vergődjön, hanem képes legyen pihenni, fejlődni a kis idegrendszere. Meg persze ott van az is, hogy a sírás bestresszeli Zebulont, kezdődik nála a szorongás, kiborul, azt meg nem akarom. De L. “bedrogozása” sem túl jó irány. Oké, csak két hét, addig kell szednie, addig szedheti. Bízom benne, hogy addigra “kinövi” a hasfájást. És remélem, a bélflórája most már megerősödik - még mindig megy a hasa és időnként zöld színűt termel. Pedig nem eszek tejterméket, marhahúst, csokit, kávét, szóját, magvakat, és tojást is csak minimálisan.
Próbálok laza anyuka lenni - a stressz árt a tejtermelésnek, szóval lehet azon stresszelni, hogy ne stesszeljek. De azt se akarom, hogy nem járunk utána időben és alaposan.
A családom továbbra is csodálatos, teljes az összefogás: anyum, anyósom, Pierre és Ben Eflekt jönnek besegíteni, így ma pl 3x tudtam szaporitó fejni, elmentem oltakozni és aludtam is!
(Az elírásokért bocsi, továbbra is telóról bloggolok, géphez nem nagyon jutok el, átolvasni meg annyira sincs időm.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése