Helyzetjelentés

Nyolc leszívott sejtből hat termékenyült meg, abból négy osztódott szépen, ahogy kell. 

Szerdán beültetés, addig naponta telefon, hogy "a négyek" rendben vannak-e. Ha minden rendben megy, akkor kettőt ültetnek, kettőt fagyasztanak. 

Amúgy durva, hogy ha belegondolunk, lényegében van négy gyerekünk. Azért nem rohanunk felvenni a csokkkot. Arról nem is beszélve, hogy számomra szimpatikusabb szívdobogástól számítani az életet, az a fogantatástól kb. még egy szűk hónap. És addig is még rengeteg dolog fog történni. Most minden nap bekavarhat valami, utána a beültetés is kockázatos, és ha meg is tapad(nak), az első három hónap alatt - normál esetben is - rengeteg minden közbejöhet... De most egyelőre szerdáig látok előre.

Aztán mehet a drukk, hogy legalább az egyik elég erősen kapaszkodjon. 

Ma megint kaptam egy talpmasszázst, ezúttal Bentől, amíg Pierre Zebulont nyírta (nem ki, hanem meg). 

Zebulon meg újraindította a prémium-tápolást, tolja belém a magvakat (mármint az olajos magvakat, ejj már!), natúr csirkét, csicseriborsót, gyümölcsöket... Szombaton, míg engem kiütött a Progesteron kapszula (legjobb kábszi evör, beveszem és egy óra múlva kidőlök), Zebulon konkrétan ötféle ételt készített el, ebből egyhez volt némi közöm. Nyilván a desszerthez. 

Ja, leszívás napján délután ki tartott előadást online? Na ki? És még meg is dicsértek! Az előadás után persze kapcsoltam ki a kamerát és raktam magam vízszintbe, mert azért fájt a hasam. Mivel altatásos műtét volt, hivatalos ügyeket nem is intézhettem (volna) aznap, ezt az előadást viszont beígértem már akkor, mikor leszívás a kanyarban sem volt. 

Ja, covidos sem vagyok. Legalábbis hétfőn nem voltam. 

Na, ez kissé szétszórt bejegyzés lett, pedig az esti kábszimat még be se vettem. (Hét vagy nyolcféle bogyót szedek, van, amelyiket napi háromszor, aztán van egy bőrre fújós cucc, meg egy injekció.)