Na bzd meg,

üvöltöttem magamban, de csak magamban, fejemet sem vertem bele a falba, csak gondolatban. 

Zebulon egy nagyon racionális ember: hogyan magyarázzam el neki a kiborulást? Inkább fojtom le. Én is a tudomány embere vagyok, erre itt van ez az irracionális szarság, amit nem értek. Az elmúlt két hétben (a kattanás óta) sokat gondolkoztam ezen, hogy miért foglalkoztat ez engem ennyire, hogy miért nem tudom már elengedni, hogy miért nem írtam egyből VGX-nek, hogy hűtsön le. Vagy ha lehűteni nem akartam magam (hiszen nyilván pont ezért nem írtam VGX-nek), akkor miért nem szedtem össze magam és miért nem írtam Rásnak (akinek szintén évek óta tervezek). Még mindig nem értem. Abban bíztam, hogy ha a Szilánkokat olvasom, szépen haladva 2003-ból 2014-ig, akkor sok mindent megértek, még ha évek is kellenek hozzá. És sikerül elengedni.

.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Peti legutóbbi bejegyzéseit olvasva aggódtam érte, úgy éreztem, túlpörgött, gondoltam, ráfér a szünet. Ezért írtam azt, amit. Blog törlésre nem számítottam. Pláne nem a  Szilánkokéra. Tisztában vagyok azzal, hogy nincs közöm a szünet (törlés?) melletti döntéshez, mármint nyilván nem miattam van, hanem a napokban történt találkozások, beszélgetések miatt. És Petinek lehet jobb most ez így (egy darabig biztosan). De fenntartom a védőbeszédben írottakat is: hogy jó néha rögzíteni is. Kiírni.

Nekem is kellene írni. Ki. De nem Mátét, mert őt úgysem ismerem, és úgy tűnik, hogy nem is fogom jobban, és VGX-nek is igaza van, hogy a blogja nem ő, és könnyen lehet, ha az elejétől a végégig elolvasnám, akkor sem lenne jobb (de azért sokat jelentene). 

Írok inkább más életeket, olyanokat, akiket ismerek, akiket birtoklok, mert én hoztam létre őket. De nem ide. Ez marad önblog. És ideje, hogy rólam szóljon, ne róla.