múlt héten többször is megakadt rajta a szemem, néha felbosszantott, mert wm-re emlékeztetett, néha viszont általános- és középiskolai jóbarátom jutott eszembe, németórai padszomszédom, aki az egyik osztálytalálkozón olyan kétségbeesetten szorított magához, mintha a gyermekkorától búcsúzkodna. Beugrott az is, hogy mikor Lujza még lencse méretű beágyazódás volt csupán, a neveken elmélkedve komolyan fontolgattam, hogy Zebulon elé járulok a ezzel a keresztnévvel, amit amúgy egyből vétózott volna, mert 1) fiúgyermek esetére a Dénes volt bekészítve, 2) a két keresztnevet (Dénes Máté) elvből ellenezte. Aztán persze a genetikai vizsgálat egyértelművé tette, hogy muszáj lánynév után néznünk. Murphy törvénye, hogy Zebu lányt szeretett volna, de egy szimpatikus női név sem lapult az ötlet- tarsolyában. Aztán a becenevet, amiből a "hivatalos" verziót visszafejtettük végül mégis Zebu dobta be a közösbe, állítja, egy sorozat ihlette, de én tudom, hogy gyermekkori kedvenc macskájának állított emléket így. Persze ez bizonyára jobb, mintha a fiunk lenne egy szellemről elnevezve. Vagy ki tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése