Elolvastam Krusovszky Dénes Levelek nélkül

című regényét. 

Moly adatlap

Amennyi kritikába, véleménybe beleolvastam, elég vegyes volt a fogadtatása. Nekem inkább tetszett, mint sem, de tény, hogy azért is elsősorban pozitív az összbenyomásom, mert a szereplők, a világ, a nyelvezet annyira otthonos számomra (ahogyan az korábbi, Akik már nem leszünk sosem című regényében is), még olyan furcsa felvezető esetében is, mint hogy egy libatelep teljes libaállománya elpusztul, majd váratlanul -- tavasszal! -- lehullanak a fák levelei. Mindezek egy kelet-magyarországi kisvárosban történnek, és cserkészbecsszó, igyekeztem nem belemagyarázni, de bakker, ez is Hajdúnánáson játszódik, mint a másik regénye, csak itt még Hajdúvágásnak sincs átkeresztelve, se sehogyan nevesítve. Persze az otthonosság-érzést ez is erősítette. Az is, hogy a főszereplő nagyjából velem korú (igaz, férfi), középiskolai magyartanár.

Kedvenc idézetek:

"Mindeközben valahol talán még imponált is neki, hogy ez az aszkétaküllemű tiszt azt feltételezi róla, hogy olyan pedagógus, akihez egy megtévedt diákja segítségért fordulhat. Ez a szerencsétlen    Szemán, mibe keveredett, gondolta, és ilyen kevéssel az érettségi előtt. Mindezzel együtt, ha elképzelte, hogy hirtelen odaállna elé a fiú, rögtön összeugrott a gyomra. Hiszen eddig legfeljebb irodalmi művekről beszélgettek egymással, és arról is milyen színvonalon, te édes jó isten, most meg arról kellene győzködnie, hogy ne rontsa el az életét."

Ezen konkrétan felcöccögtem a villamoson:

"Vanekék biztos kiröhögik őket a hátuk mögött. Folyton kiröhögik egymást az emberek, egy nagy hahotázás az egész ország, aztán mégis mindenki olyan búval baszott."

És főleg ez:

"Én csak azt tudom... És ha engem kérdeztél, figyeljél rám, légy szíves. Azt tudom, hogy ez nem így működik. Nem az az élet, hogy hátrafelé lesegetünk, meg sajnáljuk, hogy valami így volt régen, és nem úgy. Nincsenek ilyen hurkok az időben, nem lehet semmit visszacsinálni. Tulajdonképpen visszafelé nézni se lehet, mert egyszerűen nincs ott semmi. Nincs semmi, érted? Csak ez az élet van, hogy most itt ülünk." 

Az tuti, hogy A fiúk országa novelláskötetet is be fogom valamikor szerezni, és mivel Krusovszkynak vannak gyermekverses kötetei, így azokat is.