Írok már "az ügyekről" is,

egyrészt, hogy értsétek, miért alakult olyan rapszodikusan a blogvember, másrészt maradjon fenn magamnak "dokumentumnak", hogy hetek/hónapok/évek múlva tudjunk azon nevetgélni* Zebulonnal, hogy miken mentünk át. 

Szóval, páran emlékezhettek arra az időszakra, amikor megszületett Lujza, és lehetett olyan 1 hónapos kábé, és kiderült, hogy rettenetesen hasfájós (vagy valami más baja volt, valószínű sosem tudjuk meg), és állandóan ordított. Nem, nem sírt. Ordított, mint akit ölnek. És folyamatosan. Anyum utólag azt mondta, néha már azt hitte, sosem fogja abbahagyni az üvöltést Lujza. Két esetben volt csendben: miközben étkezett és mikor aludt. Aludni viszont csak testkontaktban tudott, azaz mellkason. A család csatasorba állt, váltva jöttek segíteni, hogy míg valaki kisággyá alakul, addig tudjak enni-inni, aludni, hajat mosni, kakilni ésatöbbi. Amúgy frankó kis táblázat is volt, hogy mikor melyik nagymama jön, mikor ugrik be Pierre (úristen, rengeteget jött ő is), mikor nővérem. No, és ugye erre azért is volt szükség, mert Zebu összeomlott. Nem bírta feldolgozni, hogy nem tudunk segíteni Lujzának, mármint csak abban tudunk segíteni neki, hogy ringatjuk, éneklünk, ölelgetjük, de attól még üvölteni fog. Kipróbáltunk ezer egy csodaszert, tornát, diétát, fejési technikát, volt nálunk gyógytornász, szoptatási tanácsadó, vittük gasztroenterológiára, volt hasi ultrahangon. Ezek elsősorban nekünk segítettek, mert úgy éreztük, próbálunk tenni valamit. Végül persze egy dolog segített: az idő. De Zebu rettenetesen nehezen viselte, nagyon keményen előjött a szorongása. Persze számíthattunk volna rá, hiszen az egész betegség anno a munkába állása és összeköltözésünk idején bukott ki, amik szintén jelentős, sok változással és bizonytalansággal járó életesemények voltak. Egy kisbaba érkezése is ilyen élethelyzet, ha nem lett volna ez a kólika-szerű valamicsoda, lehet akkor is előjött volna a szorongás, de így nyilván hamarabb/erősebben jelentkezett minden tünet. 

Aztán a helyzet szépen lassan normalizálódott, Zebu elkezdte újra szedni a gyógyszerét, rendszeresen beszélt a pszichiáterével, egy időre Pierrékhez költözött (addig Pierre meg anyum váltva aludtak este velünk Lujzával), aztán szépen lassan teljes mértékben visszacsordogált az életünkbe (magyarul haza költözött). Rohadt szar időszak volt, de szerintem baromi jól megoldottuk, és tényleg nem lehetünk elég hálásak az egész családnak, ami védőhálóként nyílt ki körülöttünk.     

Aztán Zebu olyan jól lett, hogy idővel a gyógyszert is elhagyta. 

És akkor a mostani szarcunami: 

írom a rövidebbet: megjelentek ősszel a lakásban a hangyák. Zebu megtett mindent, amit lehetett, de teljesen bele volt pusztulva. Nyilván én is felcsesztem az agyam, mikor Lujza ágyán mászott egy példány. Szóval a Zebu elkezdte nézni, hol jönnek be, jó alaposan megvizsgálva a legkisebb hibákat és réseket. Ekkor észrevettünk egy viszonylag nagyobb rést a padló és a falicsempe között a konyha-nappali-folyosó szentháromság területén. Ez az a terület, ahol padlófűtés van. Namármost. A szorongásos betegségek szépsége, hogy egyből a legrosszabb forgatókönyv pereg le az ember szeme előtt. Ezerszer. Újra és újra. Szóval Zebu is meg volt róla győződve, hogy itt a vég, süllyed a ház, szét kell verni mindent, de 1) hol lesz erre pénz 2) hova tesz minket addig, míg minden szét lesz verve 3) az előző tulaj átvert-e minket 4) ha el akarjuk adni a házat valamikor, hogyan fogjuk tudni eladni. És így tovább. Azóta megnézte három szakember (három kicsit különböző területről), plusz Zebu a kollégáival is beszélgetett erről, s kiderült, hogy a padlófűtés esetén normális, hogy a padló-fal találkozásnál nem fuga van, hanem szilikon. A szilikon ennyi idő alatt elkophatott. Pierrék által ajánlott hidegburkolós fickó (ő volt az egyik szaki) vállalja a javítást és egyértelművé tette, hogy nem kell felverni mindent, nem fog fejünkre szakadni a tető (és az előző tulaj se vert át minket). Szóval úgy ahogy, megnyugodott. Aztán elkezdett szarakodni a padlófűtés órája, ami a nyomást mutatja, persze megint jött, hogy szivárog a padlófűtés, mindent fel kell verni stb. De szerencsére csak a túlnyomás cucc (bocsi, nem ismerem a szakszavakat) romlott el, megfelelő szaki (BenEflekt rokona - mi lenne velünk a srácok nélkül?!) kicserélte. Ez a dolog megoldódni látszik: padlófűtés javítva, padló hibáira megbízható szaki felkérte, hangyák még vannak, de valamennyire Zebu is belátta, hogy egy kertes házban nyilván lesznek hangyák. (Én pl nem tudom megítélni, mennyi hangya a normális.)

A szarcunami második hullámáról majd legközelebb. 

*optimista forgatókönyv szerint, hiszen hetek/hónapok/évek múlva minden jobb lesz. Ugye?