A sok eső ellenére is egyértelműen jön a tavaszi jó idő,

ami azzal jár együtt, hogy 

- Lassan el kell kezdenem melltartót hordani. (Szomorú cici-hangok a háttérben)

- Komolyan keresnem kell egy közelben lévő gyantázdát. (Boldogan reménykedő, de még szőrös comb-hangok a háttérben)

- Egyre többet lehet kertészkedni (elégedett és fekete köröm-hangok a háttérben)

- Lujzát állandóan öltöztetni kell: eddig a foltos, leevett pulcsira és nadrágra csak elegánsan ráhúztam az overált*, és indulhattunk a játszira, most meg mindenből kell otthoni szett és játszis szett. Nyilván mindkettő hót kosz lesz - meggy- vagy fűfolt, egyre me(g)gy. (Érzelemmentes mosógépzúgás a háttérben. Na jó, ebből ennyi elég.)

- Zebulon bele van buzulva a kertbe, amit minden nap egyre szebbé varázsol hihetetlen kulimunka árán. Long story short: hoztak nekünk anno "jó fekete földet", ami igazából tiszta agyagos, rögös, cuppogós izé, amibe bokáig süpped az ember, majd fél óráig takarítod a cipődről. Zebu hozatott folyami homokot, most azzal rotálja össze ezt az agyagos réteget, a rögöket meg próbálja kiszedni a földben lévő egyéb törmelékkel együtt. Utóbbi az előző tulaj(ok) sara - értitek: sara, hahahahhaha! (zokog). Legutóbb konkrétan egy fél pincényi téglát ásott ki. Mondjuk Pierrék anno meg egy komplett szőnyeget szedtek ki a földből, az is szép lehetett. 

- egyre többen vannak a játszin délután

- egyre többen vannak az állatkertben 

Más:

Lujza annyira ügyes, olyan büszke vagyok rá! Szépen beszél, dudorászik, mindent (m i n d e n t !) ért, és állandóan meglep minket. Ma mondta először, hogy répa, de pl. az állatkertben (igen, van bérletünk) lazán közölte, hogy "teve", pedig nem is kérdezgettük, hogy milyen állat, helyette azt kérdezte Zebu, hogy mi van a hátán, mire Lujza szintén a legtermészetesebb módon rávágta, hogy "púúúúúúp". Oké, ezeket nyilván nem magától találja ki, otthon sokat nézegetünk képeket, könyveket, mondókázunk, éneklünk, én is folyamatosan dumálok neki a játszira vezető úton, meg ott, meg visszaúton. De akkor is. 

Aztán azért is büszke vagyok rá, mert nagyon jó a mozgása. És ezt nem csak az én elfogultságom mondatja (íratja le) velem, hanem random idegen szülők jönnek oda, hogy milyen ügyesen csúszdázik/lépcsőzik/mászik Lujza. Van is mozgásigénye rendesen. Ha egész nap a játszin lennénk, se lenne elég, pedig napi kb. 3 órát kint vagyunk.   

Egyre szociálisabb, legalábbis a családtagokkal. Ehhez is meg kellett érnie. Nővéremet nagyon szereti, idővel a nagyszülőkkel is oldódik, BenEflektet kezdi megkedvelni (eleinte félt (?) tőle), Pierre meg ugyebár a lelki társa, szóval vele mindig is elvolt. A másik nagybácsival (Zebulonéknak ugyanis van egy bátyja is) ritkábban találkozik, de ő pont ezért tartja is a távolságot egyelőre, tiszteletben tartva Lujza félénk egyéniségét.   

Viszont az evés még mindig nem az igazi, én is eléggé meg vagyok lőve, mert amit biztosan megeszik, az a következő lista: tojás (rántotta vagy keményre főtt verzióban), virsli, sajt (csak a jó minőségű, az olcsót kiköpi...), sült hal (de csak ha héten max egyszer van), levesek leve, főtt répa, banán, áfonya, üveges túró-gyümölcs, reggeli zabkása, esti tejbegríz. Az esetek többségében megeszi: rizs, tészta valami szottyal, mandarin, főtt krumpli, sült krumpli, párolt édesburgonya, párolt brokkoli, főtt vagy sült csirkehús (főleg, ha előtte megrágcsálhatta a csontot), kenyér, sós péksütemények.   

* Erre rá kellett keresnem. Én "overál"-ként ismerem, de az e-nyelv és az MTA helyesírása szerint is overall. Ékezet nélkül, két l-lel. Nem vagyok hajlandó az utóbbi verziót használni.