ez leginkább rólam szól, nem terhelem vele másnak a blogját. Aztán meg hosszú is az egész, szóval:
Tök érdekes, hogy nekem valamiféle "felmentés" érzést adott, hogy annak idején (kb. ezer éve) egy pasi miatt hagytak el. Számomra maga a szakítás volt rosszabb, az, hogy mindez ki miatt történt, meg pont segített elengedni a dolgot. Az a tény szintén, hogy az exem inkább volt (van, lesz) meleg, mint bi. Velem csak azért jött össze, mert nőkben van egy esete és én pont a gyengéje voltam.
Egy melegbuliban (khm, jah) jöttünk össze. Mikor megcsókolt, azt hittem, csak a "szokásos" cuki-csaj szindróma miatt teszi, mint korábban más pasik, aztán csak nem volt hajlandó elengedni a kezem...
Korrekt volt, mert az elején elmondta, hogy ő nővel még sosem, viszont pasikkal van bőven tapasztalata, szexuális és párkapcsolati egyaránt. Azt is elmondta, hogy érzelmi analfabéta (ezt később a gyakorlatban is bizonyította). Végig traszparens volt, "panaszkodott", hogy velem nehezebb, mint egy pasival, mert nem tudja, hogyan kell csinálni dolgokat (elsősorban nem az ágybeli eseményekre utalt, bár arra is), de azt is elmondta, hogy milyen jó/más dolgokat él meg így mellettem.
Aztán később, szintén egy meleg buliban, ahová együtt mentünk, megpillantott egy srácot. Szintén korrekt volt, mert egy hétre rá bevallotta, hogy bármennyire is kezd érezni valami komolyat irántam két röpke hónap elteltével, a srácba (vagyis a srác külsejébe) totál belezúgott, állandóan rá gondol, nem tudja garantálni a hűséget, és inkább szakítsunk.
Rosszul esett, persze, de mint írtam, úgy voltam vele, hogy a srác olyan dolgot tud megadni az exnek, amit én nem, s nem az én hiányosságom miatt. Plusz csak két hónapja voltunk együtt, kötődtem már hozzá, de nem voltam szerelmes, nem volt múltunk, sem közös barátok (vagyis... nekem barátaim, neki ismerősei, volt is ebből kellemetlensége neki utólag).
Ha ennyi lett volna, szépen elválnak útjaink, akkor nem tettem volna az érzelmi analfabétás megjegyzést, de persze nem ennyi volt. A buliból a sráccal megejtette a kalandját (zárójel megnyit: tényleg elképesztően gyönyörű fiút kell elképzelni ám, igazi izraeli import, már akinek bejön az ilyesmi, nekem bejön, nos, exnek is bejött), persze a nagy szerelem addig tartott, míg a srác le nem koppintotta egy éjszaka után (újabb zárójel: nem is voltak egy liga), s ex ki nem találta, hogy akkor velem folytatná. Mert én vagyok az élete szerelme, meg egymásnak vagyunk teremtve. Ja, persze. Szerencsére olyan 2-3 hét alatt felfogta, hogy hiába hívogat, meg küld sms-eket, meg próbálja megfektetni az akkori egyik legjobb barátomat (amivel az irántam érzett szerelmét akarta kifejezni - ne kérdezzétek, akkor se értettem, most se értem), de addig vastagon bizonyította, hogy az EQ-ja nem túl magas.
Egy idő után már csak azért írt, hogy ugyan szóljak már rá a barátaimra, akik a szakítás óta szívatják őt, hogy álljanak le. (Amúgy mai napig nem tudom, hogy kik és mivel tettek keresztbe neki. Timonra tippelek, pedig akkor már nem voltunk jóban.)
Ennyi a nagy sztori, egyébként mindez a tapasztalat sem tántorított el attól, hogy serényen védelmezzem biszex embertársaim. Róla annyit hallottam, hogy utánam volt még barátnője, de nem hiszem, hogy túl sokáig bírta/bírná kizárólag nő mellett.
Aztaaaaa, de régen volt ez! Egy totál másik élet. Azért a mostani fényévekkel jobb.
(Ez az egész nyilván nem véletlenül jutott eszembe, de véletlenül sem összehasonlítás, akkor sem, ha abból indultam ki, hogy én mennyire másként reagáltam egy ici-picit hasonló alaphelyzetben, hiszen ez egy teljesen más kapcsolat és szituáció volt, nem lehet az almát a körtéhez hasonlítani, az almát a zsiráfhoz meg pláne nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése