A "nagy csönd"

oka egyrészt a hőség, másrészt munkám is van, mert az Elefántcsonttornyot nem érdekli, ha gyereked van. Persze ez az én döntésem, le is kakilhatnám, de nem teszem, és szintén kisgyerekes kolléganővel kutatunk. Most nálam pattog a labda, adatbázist tisztítok, ami amúgy szeretemmunka, mert félaggyal is lehet csinálni. Meg >persze< bizottsági tag is leszek komplex vizsgán és egy tankönyvfejezet megírására is felkértek. (Én hülye meg igent mondtam rá.) Plusz szembejött egy lehetőség a könyvemet promózni, csak az a kérdés, hogy bele merjek-e vágni. A felhívás szerint nem buksisimogatás, hanem komoly szakmai vita a cél, ami nyilván tök jó, csak kell-e ez most nekem. (Kellene is, meg nem is...)

Két hét múlva költözés. Elsőként a leges-leges-leges-leges-stb legfontosabb bútort vettük meg: az előszobaszettet. {kényszeredett nevetés hangjai a háttérből} Igazából pont azért jó, hogy azt vettük meg, mert annak azért nincs akkora tétje, mint a többi *tényleg* fontos bútornak, viszont végre belevágtunk ebbe a típusú költekezésbe is. Na jó, már a kanapé is ki van fizetve, mivel túl sokáig lamentáltunk (meg nem találtunk nekünk tetszőt), így olyat kellett választani, ami a boltban volt (azaz nem tudjuk megvárni azt a 10 hetet, míg legyártanák a mi ízlésünk szerinti huzattal). De azért találtunk egy egész pofásat, ami minden szempontból megfelelt az igényeinknek.

Hálószoba és étkező a svédektől lesz, már kinéztük őket az internek a netjén keresztül. Jelenlegi lakunk is full ikejás, így tudjuk, mit kell venni. Azt sajnálom, hogy normális színek (fa) helyett most a nagyon divatos fekete és/vagy fehér a választék. Eredetileg nem akartam fehér bútort, de ez van. A falhoz menni fog. 

Ugyanis kiválasztottuk a falszíneket is (konyha-étkező-kisnappali, folyosó, mellékhelyiségek: bézs, nagynappali: szürke, L szobája és háló: zöld), meg a hálóba cserélni kell a laminált padlót, az is meg van már rendelve. 

Anyumnak megmutattam útvonaltervezővel, hogy ugyanúgy 20 perc alatt odaér majd a Telepre is, mint a V. ker'-be, nem akarta elhinni, hogy a buszút 6-10 perc csak. Pedig de. Annyira kiesik az a városrész nekünk, olyan, mintha a világ vége lenne, gyerekkoromban számomra "a hídon túli" rész olyan volt, mintha már nem is Nyakasfalva lenne. Nem is ismerem, úgyhogy a nyár végi és őszi L sétáltatások azzal fognak telni, hogy felfedezzük a környéket. Jó móka lesz, hangolom rá magam, persze azért továbbra is gyászolom a V. ker'-t (és a belvárt).