Ma anyósom jött el nap közben babázni. Mióta az anyukája - aka dédimama - leesett a lábáról, ápolni kell és sajnos csak akkor látják L-t, mikor mi megyünk hozzájuk. De ma jött Zebuék nagynénje vidékről (hehe), és anyósom így szabadnapot kapott, amit ki is használt. L már eleve jó hangulatban várta, mert egy órát aludt a délelőtti etapban, ami jónak számít. vigyorogva játszott, hagyta magát tornáztatni, el tudtuk vinni sétálni (múlt héten kettő kudarcos, “levegőt se vett annyira üvöltött”-típusú hisztije volt L-nek), beszélgetett Kórásszal, jókat és nyugodtan evett, a deles fél órás szundiból nem ordítva ébredt, délután majdnem 2 órát (!) aludt - igaz, rajtam, de akkor is - és a háttérben ugyan, de részt vett élete második szemináriumán, ahol én témavezetői mivoltomban alkalmatlankodtam online. Azért az óra végén becukiskodtunk a kamerába. Na jó, L volt cuki, én meg leharcolt, és kihasználtam, hogy a társtemavezetőm Ausztráliában nőtt fel és a férje amcsi és nem kell külön gondolkodnia, miközben beszél, úgyhogy én csak biodíszlet voltam és mosolyogtam, meg tartottam L-t a kamerába. Nem baj, múlt héten kibeszéltem magam, mivel a másik jómadaram olyan baromságokat válaszolt a csoporttársak kérdéseire, hogy muszáj volt.
Kell is a tréning L-nek, mert egy doktori védés is vár ránk. Mókás lesz.
Más: megjött. Hurrá. {szomorú arc} Nem hiányzott, fogalmazzuk így. Most lehet izgulni, hogy 1) L szopizik-e tovább (hormonváltozás megváltoztatja a tej ízét) 2) nem apad-e el a tejem (hozzátáplálást csak jövő héten kezdjük és nem egy rövid folyamat) 3) visszatér-e az endometriózis.
De ez sem szegi kedvem, mert a Zebulon által végigsóhajtozott négy napos hosszúhétvége után végre neki is pozitív élménye volt ma L-lel, aminek nagyon örülök, plusz ugye anyuja is ömlengett neki telefonba, hogy L így, meg úgy, s persze én is meséltem neki.
No, irány fürdeni, mert még fejni is kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése