akit egy darabig megsimogatni sem lehetett, majd csak a konyhában engedte, idejött hozzám a nappaliban (!), konkrétan felugrott a kanapéra és kikövetelte (!) a simogatást. Dorombolt is. Most itt ül mellettem és halkan dorombol és szerelmesen néz.
Na, már ezért megérte szülni!
(Haha.)
Ja, hát ennyire keserű sorsa van az elsőszülöttnek a kistesó árnyékában. (Ikszdé)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése