még az is jöhet(ne), hogy megfogadtam, nem fogok káromkodni a gyerek füle hallatára (már most sem, pláne nem később), ami nehéz, mert elég mocskos a szám, általában meg is lepem vele azokat, akik csak felületesen ismernek.
De ezt is kezdjük engedni (pedig nem kellene!). Kórászt viccből mindig úgy csibészeljük - igen, a macskának dobálunk labdát és hasonló kis bizbazokat - hogy aszongya: “A rohadt életbe, Kórász, mi a szar ez?!” És dobjuk, ő meg rohan utána és aztán pofozgatja. Nem csodálnám, ha valami ilyesmi lenne L. első mondata is, csörgődobálással egybekötve.
Amúgy írtam már, hogy Kórász milyen remek macsek? Eskü é r t i, hogy L. kicsoda-micsoda. Nagyon kedves vele, persze távolságtartó is, de pl. mikor hasfájás miatt ordít, akkor Kórász aggódik, jön és nézi, hogy mi a baj, és a legcukibb, hogy hozza és a lábunk elé teszi a rózsaszín nyugi-labdáját, amit mindig rágcsál, ha ideges (pl. ha egyedül marad otthon). Ezzel segít. Übercuki. És megérti, hogy most rá alig jut idő. Zebulon azért mindig játszik vele kicsit, egyfajta stressz-oldás is ez neki. Nah, erről is írok majd legközelebb, de most vége a szoptatásnak, rohanok fürödni, fejni, enni, pisilni, aludni, meg ami belefér a következő 2 órába…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése