az istállóban egyesével odamentem mindegyikhez és elmondtam nekik, hogy milyen szépek és okosak és gyönyörűek. (Ez olyasmi lehet, mint mikor az ici-pici testű kutyákat lepatkányozom, de ha odajön hozzám egy, akkor úgyis megsimogatom és gügyögök neki.)
A lovaskocsin se sikítottam, pedig nyilván már csak a fogathajtó bácsi mellett volt hely. Persze félni féltem, de lekötött a pacik mozgásának figyelése. Valami erdőn mentünk keresztül, de ebből nem sokat fogtam fel.
A lovasbemutató után persze nem bírtam ellenállni és megsimogattam az egyik patást. Nem harapta le a kezem, bár biztos érezte - és jót szórakozott rajta -, hogy fosok tőle.
Azért nyeregbe továbbra sem pattanok
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése