minden bizonnyal sokra nem is emlékezhetek, minden esetre a jégen csúszkálós mindig is az egyik kedvencem volt. Hiába a felnőttesnek tűnő tartalom (vagyonosodási vizsgálat, szexuális vágy), mégis az egész annyira kisfiús. Szinte láttam magam előtt őt, öltöny-nyakkendőben képzeltem el, ahogy bámul ki az ablakon, s menekülne ki abból a helyzetből oda a hóesésbe.
Ilyentájt, mikor vékony nyálkás, síkos réteg lepi el a járdákat, minden évben újra aktuálissá válik ez a naplórészlet. Volt jó pár alkalom, mikor én is próbáltam megőrizni az egyensúlyom, mint az a lány a posztban, és közben szidtam magam, amiért azt hittem, a magassarkú választása a bakancs helyett majd növeli a nőiességem, közben meg csak bénázok benne, és ilyen helyzetekben sokszor eszembe jutott az a pár sor, és az, hogy bosszankodás helyett akár röhöghetnék is saját magamon, mindenkinek jobb lenne. Lehet, még egy vadidegen napját is feldobnám.
Csak maga elől menekült, amúgy nem volt egy menekülős fajta :) Te meg mindig nevess, akkor is, ha semmi ok nincs rá. Terápia, de ezt te jobban tudod, mint én.
VálaszTörlésAzért ha mindenen nevetgélnék, az se jelezne jót. :D De értem, mire mondod. Az biztos, hogy jobb, mint bosszankodni. ;)
VálaszTörlés